A lényegről
Szolgáló: Huszár Krisztián
2011. március 27.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 10.24 MByte)
Az alkalom alapigéje a János 9,1-7 volt:
A vakon született ember meggyógyítása szombaton
"Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.
Tanítványai megkérdezték t?le: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
Jézus így válaszolt: "Nem ? vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.
Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."
Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,
majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért."
Fontos, hogy a "lényeg maradjon a lényeg", hiszen sokszor lényegtelen dolgokkal töltjük az id?nket, hiábavaló dolgokra költjük a pénzünket. ?rdemes megnézni, hogy lényeges, vagy lényegtelen dolgokkal foglalkozunk?
Krisztián öt dolgot emelt ki a fenti példázat alapján:
1.) Bár Jézust meg akarták ölni (8. fejezet), mégis, nem a saját gondjával tör?dik, hanem észreveszi a vak embernek a szükségét. Meglátja éppen ott, akkor, amire szüksége van.
2.) A tanítványok nem látják a vak ember igazi szükségeit, ?k is vakok. Velünk is sokszor így van, hogy látunk valakit, és mögé látunk mindenféle bajt, okot, nem jól látjuk meg a szükségét, nem a lényeget látjuk.
3.) Jézus azonban látja a pontos szükségleteit, és nemcsak a tanítványoknak válaszol türelmesen, de a vak embernek is a valós szükségletére reagál. Elmondja, hogy azért történik mindez a vak emberrel, hogy ?láthatóvá legyenek rajta Isten cselekedetei?, méghozzá nem azáltal, hogy meggyógyul, hanem hogy hitre jut. A szükségletr?l: Isten a vele való kapcsolatunkat szeretné elmélyíteni.
4.) A vak ember hallgat Isten szavára. Nem tudja, mi következik, de hajlandó engedelmeskedni, és elmenni a Siloám tavához. Jézus nem mondja, hogy ?ha megmosakszol, látni fogsz?. A vak ember mégis bízott Jézusban. A mi életünkben is vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, hogy egy dolognak mi lesz a vége, de mégis megtesszük, amit Isten kér.
A vak ember elment, megmosdott, és látott. Mindez egyetlen mondat ? a szabadítás is ilyen egyszerű: elmegyünk, segítünk, és Isten munkálkodik. A kérdés, hogy elmegyünk, vagy elmentünk-e már a Siloám tavához?
5.) Miután a vak ember meggyógyult, a farizeusok elkezdték kérdezgetni, majd kiközösitették. A farizeusok vakok voltak, mint ahogy a tanitványok is ? fontos, hogy lássuk körülöttünk a világot, és nehogy olyan vakokká, érzéketlenekké váljunk, mint a farizeusok.
V. Kriszti