Perben állni
Szolgáló: Földvári Tibor
2011. április 3.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 14.61 MByte)
Az igeszakasz, amir?l beszélgettünk az 1Kor 6,1-8 volt:
?Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek el?tt törvénykezni?
Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? ?s ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek
Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!
Ha tehát hétköznapi ügyekben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet el?tt?
Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között?
S?t testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek el?tt.
Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?
S?t ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek!?
Ha elolvasnánk a szakasz el?tti részt, akkor egyházfegyelmi kérdésekr?l olvasnánk, ahol a gyülekezetnek kell saját döntéseket meghoznia saját maguk között, komoly gyülekezeti gondok miatt. Itt a 6. részben kisebb gondokról olvasunk, ráadásul "csak" két hív? közötti gondokról (melyek persze indirekt módon érintik a gyülekezetet is persze). A hív?k nem egymás között oldották meg a problémákat, hanem világi bírósághoz fordultak (ami világi szempontból teljesen jogosnak tűnt, de nem hív? szempontból, mint ahogy azt kés?bb látni fogjuk).
Az apostol pozitív keresztyén értékrendet állít a pereskedéssel szemben:
- tűrni kell a szenvedést, jogtalan bántást is, ez a krisztusi hozzáállás
- a szentek - Isten népe - Jézus visszajövetelénél angyalokat fog ítélni -> akkor most kisebb ügyekkel miért kell hitetlenekhez fordulni? ez nem jó gyakorlat, olyan dolgokban pereskednek, ami nem méltó a keresztyénekhez
Nézzük meg most a 7-8. verset részletesebben! Szoktunk-e mi haragudni bármi/bárki miatt is? Volt-e már olyan, hogy nem tudtunk mit kezdeni a haragunkkal? Volt-e már olyan, hogy ráadásul jogosan van valamiben igazunk, s így méltán haragudhatnánk? S hogy még egy fokkal tovább menjünk: Volt-e már, hogy hív? volt az illet?, aki minket jogtalanul megbántott? Sajnos el?fordul ilyen manapság is. Pál erre nézve ad útmutatást nekünk mai keresztyéneknek is, amikor azt írja, hogy el kell tűrni a sérelmeket, jogtalanságokat is. Istenre kell ilyenkor nézni, s nem magunkra.
Van egy ilyen Ige is: ?Mid van, amit ne kaptál volna?? (?Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?? - 1Kor 4,7, a szerk.) Ha veszteség ér minket, akkor azokat is el kell tudni fogadni, kívánd, ami a tied, de semmiképp se az legyen az Istened, ne legyen els? az életedben Isten helyett.
Ha pedig valaki hív?ként folyamatosan visszaél, s jogtalanságot követ el, akkor a rendezés kérdése mindig a gyülekezet közösségében kell, hogy maradjon. Nem a büntetés a f? központi gondolat ilyenkor, hanem a fegyelem.
H. Zoli