Sámuel ifi

Az alkalmon az ApCsel 6,1-7-et tanulmányoztuk:

"Azokban a napokban pedig, mivel n?tt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszél? zsidók között a héberek ellen, hogy mell?zik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Ekkor összehívta a tizenkett? a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikr?l jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és ?ket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították ?ket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, s?t igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek."

1, Vizsgáljuk meg, mi volt a jellemz? a görög zsidók hozzáállására!

a) ?rzékenyek, sért?dékenyek. Ilyen gondolataik voltak: "minket elhanyagolnak, milyen rossz nekünk, pedig már mi is itt vagyunk egy ideje, s mégis másokkal tör?dnek" S ezekbe a gondolatokba egyre jobban belelovallták magukat, ez vált központtá náluk.

b) Nem a Krisztus lelke rajzolódott ki rajtuk ezzel. Régi természet lett úrrá rajtuk, a zúgolódás, elégedetlenség természete, ami nem Krisztusra mutat. Mi is hányszor vissza tudunk esni korábban már elhagyott bűneinkbe...
Nem a szelídség van bennük, nincsen bennük empátia, megértés, csak a türelmetlenség, harag, zúgolódás. S ezek csak egyre n?ttek, tábort gyűjtöttek maguk köré, s csak a negatívumok domináltak. Vajon ránk hányszor jellemz? hasonló hozzáállás egy-egy problémánál?

c) Bomlasztanak, aláássák az egységet zúgolódásaikkal. Most kezd kialakulni egy új közösség, sok új taggal, ?k rögtön elkezdik megosztani ezt a közösséget ezzel a hozzáállásukkal. Ránk is hányszor jellemz? jellemz? a hasonló hozzáállás? Amikor pl. kibeszéljük a másikat a háta mögött, amikor elkezdjük szidni xy-t, aki szintén a közösség tagja... S sajnos sokszor még meg is tudjuk magyarázni a tettünket, amikor azt mondjuk, hogy mi így vagyunk ?szinték... Semmiképp nem nevezhet? Biblia-szerű hozzáállásnak az ilyen. Az ilyen bomlasztásoknak, zúgolódásoknak k?kemény következményei is lehetnek, erre is olvasunk példát a Bibliában: amikor a nép elkezd Kánaán kapujában zúgolódni Isten és Mózesék ellen - Isten erre azt mondja, hogy senki sem mehet be abból a zúgolódó népb?l az Ígéret Földjére, csak a fiaik majd 40 év múlva. S a nép utána 40 évig bolyong még a pusztában (ld. 4Móz 14). Nekünk is vigyáznunk kell, a bomlasztással, zúgolódásokkal visszafordíthatatlan következményeket is okozhatunk...

d) Jellemz? rájuk a probléma túllihegése, túldramatizálása. Esetleg nem jellemz? ránk is hasonló? Lehet hogy van egy gond, de mi olyan sokszor képesek vagyunk felnagyítani azt, s mindent belemagyarázni.

e) Saját maguk, az ? hiányuk van a középpontban: "engem mell?znek, nekem de rossz, velem milyen gonoszak". ?s hol beszélnek az egész közösségr?l? Sehol, csak és kizárólag önmaguk körül forognak. Ezt mondják: milyen sokan vannak, rám kevesebb figyelem jut... Sokszor szeretünk mi is a középpontban lenni, de lehet hogy fordított hozzáállás kellene: én vajon miben tudok segíteni a közösségnek, mivel tudom azt el?rébb vinni?

f) Megsért?dnek, mert nem szolgálják ki ?ket. Mi is sokszor várjuk, hogy kiszolgáljanak minket, vannak elvárásaink, s amikor ezek nem teljesülnek, akkor mi is könnyen hátat fordítunk embereknek, közösségnek. Semmiképp nem jó hozzáállás ez.

2, Apostolok hozzáállására mi jellemz??

a) Sértegetik ?ket, s ?k nem sért?dnek meg. Teljes joggal mondhatnák ezt: "a lelkünket is kitesszük értetek, s akkor ez a köszönet, még ti zúgolódtok??" De nem mondanak ilyet. Igazságtalan az ? szemszögükb?l nézve a zúgolódás, de nem borulnak ki, nem szólnak vissza, nem adják vissza a bírálatokat. Vajon mi tudunk így viselkedni hasonló helyzetben?

b) egység van köztük, nem kezdenek el egymás ellen ágálni, egymásra mutogatni. Közösen a gyülekezettel keresik a megoldást békében. Látják, hogy van valami gond: közösen oldják meg, nem egymás háta mögött jól kibeszélbe a harmadikat, hanem nyíltan, ?szintén, konstruktívan, megoldást keresve. Bizalom van egymás között. Nekünk is közösségeinkben így kell eljárni problémás helyzetekben.

c) Nem marad sötétben a probléma: nyilvánosságra hozzák, megbeszélik. Nem hagyják, hogy bárkiben is tüske maradjon, nincsen sz?nyeg alá söprés. Elejét veszik minden esetleges jöv?ben el?jöhet?, ebb?l fakadó konfliktusnak. Mi tudunk-e így gondolkodni? Vagy inkább a jelen/múlt sérelmei vannak bennünk?

d) Megoldást kapnak: közösen jutnak erre, hogy munkamegosztás kell, nem jó, ha bárki is megszakad. A mi közösségeinkben is ez fontos (család, ifi, gyülekezet), hogy így legyen. S az egyes tálentumokat használni kell, amiket kapunk, a közösség javára! Pl. ifiben is: van, aki jó alkalmakat tart, van, aki a programszervezéshez ért, vagy imahátteret ad, kétkezi munkában segít, szépen énekel, jól fogalmaz, újakat felkarolja, utánamegy a régieknek... S csak párat említettem, ennél lényegesen több van még, de ilyen szívvel kell hozzáállni a közösséghez, hogy én mivel tudom el?rébb vinni.

e) miután világosságra jött a morgolódás, a bűn, ezt megbeszélik: elhagyják azt teljesen, nem hánytorgatják fel még kés?bb alkalmas id?pontokban, nem emlékeznek rá többet. Jó lenne tudni nekünk is így tudni megbocsátani, elfeledni az ellenünk elkövetett bűnöket!

f) Krisztus és az Ő Szentlelke árad ki az apostolok viselkedéséb?l. Ez is azért van, mert Neki engedelmeskedtek mindig.

3, Mi kell, hogy az embert Isten használni tudja? Kiket állítanak szolgálatba, mi jellemz? rájuk?

a) közülük valót: átadott életű, gyülekezet része, tagja, nem egy ismeretlen valaki.

b) tiszta, erkölcsös élettel rendelkez?t, akire az ellenség sem mondhat semmi rosszat. A hitelesség nagyon fontos: Isten népének sokkal fontosabb, hogy hiteles legyen, mint bárki másnak a világból.

c) telve legyenek Lélekkel: az ember életén meglátszik, hogy a Szentlélek betölti-e azt, hogy Istennel járunk-e mindenben...

d) bölcsességgel teljesek legyenek: a bölcsesség kezdete, az ?rnak félelme... Nem maguktól olyan bölcsek, hanem azért, mert Istennek engedelmeskednek életükben.

H. Zoli

• Előző krónika
• Következő krónika