Szolgáló: Mónus Orsi
2007. március 4.
Ezen a héten Mónus Orsi tartotta az ifit.
Nábót sz?l?jének történetét vettük el? (1Kir 21). A történetben szerepl? Aháb király Samáriában uralkodott. Pogány asszonyt vett el, aki hozta magával a pogány istenségeit és szokásait. Aháb király gyakorlatilag feleségének bábja volt.
Az 1Kir 16,30-ban így szól róla az ige: ?Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát az úr, még inkább, mint valamennyi el?dje.?
Kés?bb, az 1Kir 20-ban arról olvashatunk, hogy az arámok fölött, sokszoros túler?vel szemben adott Isten Ahábnak gy?zelmet két háborúban is.
Isten akarata szerint a legy?zötteket ki kellett volna irtani, de Aháb megkegyelmezett nekik és szövetséget is kötött velük.
Az úr egy prófétáján kereszül megfeddte ezért a királyt (1Kir 20,38-43).
?Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. Amikor a király arra ment, ? így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: Őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! Ekkor az gyorsan levette szemér?l a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. A próféta ezt mondta neki: így szól az úr: Mivel kiengedted kezedb?l azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.?
Ahábnak ezután csak az elkeseredésre futja, nem kér bocsánatot Istent?l.
Mindezek következménye és folyamánya a mai történetünk (1Kir 21).
?Ezek után a következ? dolog történt: A jezréeli Nábótnak sz?l?je volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a sz?l?det, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb sz?l?t, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. Nábót így felelt Ahábnak: Az úr ?rizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a sz?l?jét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, sz?l?t adok helyette. De ? azt mondta: Nem adom neked a sz?l?met. A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót sz?l?jét. Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép el?tt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték ?t a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót sz?l?jét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót sz?l?jébe, és birtokba vette azt. Ekkor így szólt az úr igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót sz?l?jében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. így beszélj hozzá: Ezt mondja az úr: ?ltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az úr. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelb?l Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelr?l pedig így szól az úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mez?n hal meg, azt az égi madarak eszik meg. Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az úr Izráel fiai el?l. Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. Ekkor így szólt az úr igéje a tisbei Illéshez: Látod, mennyire megalázta magát el?ttem Aháb? Mivel megalázta magát el?ttem, az ? idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.?
A továbbiakban a társaság négy csoportra oszlott, és a következ? kérdéssor alapján folytatódott a beszélgetés (alapige: 1Kir 21, 1-4):
(minden csoport gyakorlatilag idáig jutott el; ha az alkalomnak nem lesz folytatása, a többi kérdés is fölkerül ide.)
(E. Ádám)
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed