Szolgáló: Földvári Tibor
2007. február 25.
Sziasztok!
Következzék a tegnapi ifi krónikája! Tibor tartotta az alkalmat, az alapigénk a Jn 20, 24-31 volt, vagyis Jézus és Tamás története, Tamás kételkedése. 3 kisebb csoportra oszlottunk és ilyen formában tanulmányoztuk a történetet.
Na de nézzük magát az igeszakaszt:
"Tamás pedig, egy a tizenkett? közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!"
Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hív?."Tamás pedig így felelt: "?n Uram, és én Istenem!"Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ? nevében."
El?ször a hit fajtáit gyűjtöttük össze a szövegb?l, vagyis ugye látunk olyan hitet, amelyik ?nem lát és nem hisz" (Tamás mondata: ameddig nem látja Jézust, nem hisz benne), aztán ?lát és hisz" (Tamás miután találkozik Jézussal), ill. a 29. versben Jézus mondata: ?boldogok, akik nem látnak és hisznek."
Tamásra el?ször az volt jellemz?, hogy mivel fizikailag nem látta Jézust, ezért képtelen volt elhinni, amit a többi tanítvány mondott neki. De mi lehetett ennek a f? oka? Egyértelműen az, hogy nem volt ott, amikor a többiek Jézussal találkoztak, hiányzott a közösségb?l. A mi saját életünkre nézve is tanulság, hogy Isten sokszor akkor enged ?látni" (vagyis saját életünkben is megtapasztalni az Ő hatalmát), ha komolyan vesszük azt a közösséget, ahova Ő helyezett minket, s nem maradunk ki abból.
Tibor következ? kérdése az volt, hogy a többi tanítvány miért hitt? Ehhez segítségként még elolvastuk a Lk 24, 33-48-at:
"Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük lev?ket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az úr, és megjelent Simonnak. Erre ?k is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel ?t a kenyér megtörésér?l. Miközben ezekr?l beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte ?ket: "Békesség nektek!"Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." ?s ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte t?lük: "Van-e itt valami ennivalótok?" Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban." Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ? nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemt?l kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. "
A tanítványok hitték, hogy Jézus feltámadt, de amikor egyszer csak megjelenik nekik, mégse voltak bizonyosak, hogy valóban ? az. Ebben a történetben látjuk, hogy a tanítványoknak nagy szüksége van arra, hogy fizikai valójában is lássák Jézust (csak így tudják felismerni ?t), ill. ami talán ennél is fontosabb, hogy Jézus megnyitja az ? értelmüket.
Jézus Tamást is hasonló módon ?kezeli": neki is megmutatja magát, vagyis Tamás is láthat. Isten külön foglalkozik azokkal, akiknek látniuk is kell. Mi is többször érezhetjük azt mindennapjaink során, hogy most úgy kicsit csalódtam Istenben, nemigazán látom, hol maradt Ő. Jó tudni azt, hogy Isten a kell? id?ben mindig utánanyúl az övéinek és megmutatja hatalmát.
Volt-e már a mi életünkben is, hogy megtapasztaltuk valamiben azt, hogy Isten belenyúlt az eseményekbe, és utána Neki tudtunk hálát adni?
Jézus itt külön foglalkozik Tamással, hiszen ?reá is szüksége volt. De fontos az a mondata is Jézusnak, hogy ?ne légy hitetlen, hanem hív?", most engedlek látni, tapasztalni, de nem lehet mindig látni. Egyfajta alapozást végez itt Jézus Tamás számára a kés?bbiekre nézve.
Nagyon fontos a történetben, hogy Jézus megnyitja a tanítványok értelmét. Tudjuk: a hit hallásból van?
Ezután olyan bibliai példákat gyűjtöttünk, ahol valaki nem látott, de mégis hitt. Ilyen volt például Noé, aki elkezdte építeni hosszú éveken át a bárkát, vagy Dániel, amikor az oroszlánverembe bedobták, vagy a 3 barát a tüzes kemencében, vagy Dávid élete, mikor Saul üldözte, és még b?ven folytathatnánk a sort. Ők mind azt példázzák, hogy bár elég nehéz helyzetben voltak, s nem láttak tisztán, mégis Isten megtartotta ?ket ezekben a nehézségekben, s végül valóban az Ő neve dics?ült meg.
Tibor végs? gondolata az volt, hogy Tamáshoz és a tanítványokhoz közel jött az úr, de akkor lett a legszemélyesebb, amikor olvasták az Írást is. Nekünk is fontos ezt a szemünk el?tt tartani, a Lk 20, 30-31 egyértelműen nekünk szól.
Na hát ennyit mára, legközelebb ismét találkozunk, sziasztok.
Zoli
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed