2006. szeptember 3.
A szeptember 3-ai ifit Ács Bence tartotta arról, hogy Isten
milyen csodálatosan gondoskodott róla az elmúlt két évben, amióta felvették ?t
az orvosi egyetemre
?nekek: ó és új 111 ének ? 84 (Az ?r csodásan működik), 19
(Zengjen hálaének), 13 (Jézus te égi szép), 109 (Tégy Uram engem áldássá)
Amint azt többen tudjátok, Bence eredetileg a közgázra járt,
de az ?rnak más tervei voltak vele: így, ezt felismerve döntött úgy, hogy az
addigi tanulmányait félbehagyva felvételizik a budapesti Semmelweis Egyetemre,
orvostanhallgatónak. Az eddig itt elvégzett két évr?l és az ennek során
megtapasztalt isteni gondviselésr?l, a sok-sok csodáról és el?re elkészített,
bátorító igér?l, az ?r által neki (és általa másoknak is) elkészített
ajándékokról beszélt Bence nekünk.
Bence három olyan igét emelt ki, amelyet az elmúlt id?ben
különösen is hangsúlyossá tett el?tte az ?r és melyekbe minden körülmények
között kapaszkodhatott:
- - az els? a Józsué 1,5-9 (Isten parancsa és igéje
Józsuénak), azon belül is különösen a 7. vers: "Csak légy igen bátor és er?s,
?rizd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt
neked. Ne térj el t?le se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre
csak jársz."
- - a másik a János 15,10a: "Ha parancsolataimat megtartjátok,
megmaradtok a szeretetben..."
- - és a Példabeszédek 11,25b: "aki mást felüdít, maga is
felüdül"
Bence a következ?kben foglalta össze azt, amit ezalatt a két
év alatt Isten világossá tett el?tte: Isten minden ember számára készít egy
utat, ezt az utat Isten adja, attól nem célszerű eltérni, még kicsit sem. Ha
pedig parancsolatait megtartjuk, akkor megmaradunk Isten szeretetében, és így
másokat is felüdíthetünk (fontos logikai sorrend!).
Ezután Bence azokról a csodákról mesélt, melyekkel ezalatt a
négy félév alatt ?t Isten megajándékozta.
Számára az els? félév nagyon nehéz volt, lévén, kémiából
szinte már semmire sem emlékezett, felzárkózásra pedig nem volt id?, ráadásul
az orvosi kar egész másfajta tanulást kíván, mint az addigi közgáz. Isten
azonban mindig mellette volt. Például, az egyetemi épületek közötti sok
utazgatás alkalmat kínált neki arra, hogy ? többek között - egy kéreget?
néninek egy sajtburgert ajándékozzon. Ezzel meg is kapta az "irgalmas
samaritánus" jelz?t, de így rögtön az elején bizonyságot is tehetett hitér?l a
többiek el?tt.
Sajnos az anatómia vizsgája els?re nem sikerült, pedig
nagyon jól ment neki, azonban nem keseredett el, hanem belátta: ezzel talán
Isten azt szerette volna, hogy még alaposabban, még tökéletesebben sajátítsa el
az anyagot. így viszont a következ? vizsgájára (biokémia) szinte semmi ideje
nem maradt. Az aznapi ige azonban er?t adott neki: 5Móz 20,4 ("Mert Istenetek
az ?r veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít
benneteket"). A teszt pedig jól sikerült, Bence pedig felismerte: Isten csak
azt akarja, hogy ami emberileg lehetséges, azt tegyem meg, lehetetlent Ő sem
vár t?lünk.
Bencének az ápolástan (~n?véri feladatok) keretében is
alkalma nyílott Istent még teljesebb módon szolgálni, megtapasztalta: aki mást
felüdít, maga is felüdül, DE: csak Istennel. így sikerült neki egy hallucináló
(az ágyán kereste a gázpedált), fekv?beteg öreg bácsival is, aki azel?tt még
goromba szavakkal is illette, kés?bb összebarátkoznia. Bencére osztották, hogy
etesse a bácsit, ami gyakran egy másfélórás procedúrát jelentett: Isten Bencét
ezáltal is még nagyobb türelemre, gondosságra akarta tanítani. Kés?bb a
kapcsolatukból nagy barátság lett, s?t, három hét múltán a fekv?beteg bácsi már
járt (!) is a folyosón. Ezt a feladatot is Isten készítette el Bence számára,
aki ezáltal, ahogy az ige mondja, fel is üdült, örömét lelte benne. Isten
felhívta a figyelmét arra, hogy többet tör?djön, többet foglalkozzon az
id?sekkel, id?sebb ismer?seivel (akár azáltal, hogy gyakrabban hívja ?ket
telefonon). Az ápolástan nagy segítségére is lett kés?bb: amikor nagymamája
súlyos beteg lett, már rendelkezett a kell? rutinnal az ápolása során.
A másodév még nagyobb kihívást jelentett: azt mondják,
akinek szabadideje van az orvosi mellett, az vagy zseni, vagy meg fog bukni, ez
ekkorra már napi 4-5 óra folyamatos tanulást jelentett úgy, hogy du. 17-18 óra
el?tt általában haza sem tudott érni az egyetemr?l. Ez éreztette is hatását az
orvostanhallgatókon, általános lett a depresszió. Bence számára azonban
vigasztalást jelentett, hogy mindig ott van mellette Isten, Akihez mindig
szólhatott, Akinek mindig gondja van rá.
Ekkor ismerkedett meg az élettan c. tantárggyal is, mely
végre tényleg felkeltette az érdekl?dését: végre egy tárgy, ami tetszik neki,
ami által végre úgy érezte, hogy a helyén van. Ez azonban az egyik legnehezebb
(11 kredites) tárgy, több demo-val (~ZH). Az els? demo jól sikerült, a
másodikra így magabiztosabban készült, de rossz lett (az egész évfolyamnak),
talán azért, mert Isten jelezni akarta: ne "szálljon el", hiszen mindent az
?rtól kapunk, t?le is kell várnunk és neki megköszönnünk mindent, ezt sosem
szabad elfelejteni. A vizsgán így végül úgy kapott 5-öst, hogy olyan kérdést
kapott, ami következ? félévi, mégis, Isten segítségével kikövetkeztette a
helyes választ.
A másodév második félévében már szinte semmi ideje nem
maradt a tanuláson kívül. Azonban Isten rámutatott: az a nem túl sok id? is,
amit Bence TV-nézéssel töltött kikapcsolódás céljából, az is káros lehet, ha
másért nem, azért, mert id?rabló, "pazarlás". Helyette pedig Bence talált más
hasznos tevékenységet (pl. mosogatás), ami alatt ugyanúgy ki lehet kapcsolódni,
és amin még áldás is lehet (pl. egy jó beszélgetés közben).
A harmadik demo el?tt pont Kárpátaljáról voltak gyerekek
náluk, és ?ket pont aznap reggel kellett kivinni az állomásra. Bence úgy
érezte, ez Isten által adott feladat. A demója pedig ráadásul 84%-os lett (az
évfolyamátlag: 40%). A negyedik demo el?tt volt pont a tesója ballagása, így
megint dilemma elé került: tanulni vagy segíteni? Természetesen az utóbbi
mellett döntött, így az utolsó pillanatban már nem is volt ideje átnézni az
anyagot. A demója ennek ellenére 97%-os lett (rekord).
A sok tanulás mellett Isten még egy szegénysorsú
hallgatótársat is rá bízott. Ám ez is a javára vált, meg tudott feledkezni
saját gondjairól és tudott másra figyelni, segíthetett neki a tanulásban, s?t,
Isten ezáltal tartalmas, jó beszélgetésekkel is megajándékozta ?ket.
Az anatómia szigorlatra (kb. 2600 oldal) nem jutott évközben
sok ideje készülni, helyette a kémiai ismereteit kellett felhoznia a kell?
szintre. Ezért sok id?t hagyott rá a vizsga el?tt. Azonban a vizsga el?tt
másfél nappal anyukája karambolozott. Azonban Isten vigyázott rá (éppen be volt
kötve, épp olyan helyen találta el a mögötte lév? autó), Bence számára pedig ez
megnyugvást adott ("ehhez képest a szigorlat csak apróság"). A vizsga napján az
ige a 23. zsoltár volt. Aki járt már az orvosi épületében (én még sajnos nem),
az tudja, hogy a befelé vezet? út, ahogy Bence mondja, "szervséta", pont olyan
érzést kelt, mint a halál árnyékának völgye. Ráadásul pont olyan professzorhoz
került, aki "még magának sem adna ötöst". Azonban egy kis megjegyzés erejéig
még ? is Istenr?l szólt a vizsgázók el?tt, ami újabb biztatást jelentett
Bencének. Végül pedig a bizottság többi tagja korrekt volt, és 4-est kapott.
Megtapasztalhatta: Isten pontról pontra vezette!
Az élettan szigorlat napján is egy neki szóló napi igét
kapott: Ezékiel 16,60 ("De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban
kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled."). Sikerült a kedvenc tételeit
kihúznia, a vizsga jó hangulatban telt, és végül 5-öst kapott. Igaz, hogy utána
jöttek a bajok, de a vizsga napjáig ezekt?l meg?rizte ?t Isten.
A biokémia vizsgája végül augusztusra maradt. El?tte azonban
Neszmélyen még inkább világossá tette számára az ?r, hogy: Istennel való
kapcsolatában radikálisnak kell lennie, kicsit sem szabad eltérnie a kapott
útról, és "ha" parancsolatait megtartjuk, megmaradunk a szeretetben, Istenben.
Bence imádkozott azért, hogy Isten adjon ehhez a tárgyhoz kedvet, hadd tudja
élvezni azt, és valóban, a végére már az eleinte még nehezen érthet? tárgy
teljesen logikusnak, egyértelműnek tűnt, és sikerült is megszeretnie azt. Az
aznapi ige: 2Sám 23,5 ("Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett
és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem bel?le sarjad."). Bence
imádságában csak annyit kért, lehet?leg ne véres vizsgáztatóhoz kerüljön, ennek
ellenére megkapta a "mosolygó halált". A kihúzott 3 tételb?l kett? viszonylag
jól ment, a harmadik viszont sehol nincs a tananyagban, csak egy kutató
kutatási területe, és csak "illett volna ismerni". A vizsgázókat egy-másfél
óráig kérdezgette, aztán sorra megbuktatta ?ket. A hosszú id? alatt szinte
mindenki ki kellett, hogy menjen WC-re, így Bence is. Kint átvillant a gondolat
az agyán, meg lehetne gyorsan szerezni a 3. tételhez tartozó anyagot és gyorsan
átnézni. De az is eszébe jutott: "minden javam Istent?l kell, hogy származzon".
Végül csak azért imádkozott, hogy ha Istennek kedves, adjon jóindulatot. A
vizsga pedig jó hangulatban telt: kiderült, a vizsgáztató unokája is Bence, az
egyik tételnél megemlített egy kutatási területet, amir?l apukájával
beszélgetett el?tte, ami nagyon tetszett a vizsgáztatónak. A 3. tételnél pedig
végül egyszerű kérdéseket tett fel a vizsgáztató (a tananyagban szerepl?,
kapcsolódó területek). Utána pedig kérdezett a 4-esért: egy "bemelegít?", de
nehéz kérdést, azután pedig egy nagyon nehéz, hosszú logikai láncból álló
kérdést. Végül megkapta a 4-est, miközben el?tte a 2-esért szerette volna
megszerezni a 3. tételt!
Amit Isten világossá tett ezalatt a két év alatt Bence
életében:
- - él?, napi kapcsolat Istennel
- - ne tékozolj! (id?, energia, szeretet)
- - ne térj el se jobbra, se balra!, kicsit se!
- - de ne is félj, rettegj, légy er?s és bátor!
- - figyelj másokra!
- - aki mást felüdít, maga is felüdül, de: ehhez Isten kell
Ez a 2 év pedig útmutatássá, támponttá lett számára: így, a
múltra visszaemlékezve, látva Isten gondvisel? szeretetét, jobban figyelhetünk
a "láthatatlanokra", Istenre
Adjon Isten nekünk is állhatatosságot, hogy ne térjünk le az
Ő útjáról és megmaradhassunk az Ő szeretetében!