Sámuel ifi

A mai ifinket Heged?s Ica tartotta.

Az alapige a gazdag ifjú példázata volt (Mk 10,17-27). Ica két kérdéssel kezdte: mit szeretnénk az életben elérni, ill. hogy ehhez emberi részr?l nekünk mit kell tennünk? A válaszok f?leg a nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság, család, ismer?sök/család megtérése, hitre jutása volt.

Ezután f?leg a gazdag ifjú magatartását elemeztük. Az ifjú egy közvetlen, könnyen megkedvelhet? figura, és Jézus is hamar barátságosnak tartja ?t. Az igazi kérdés, hogy miért szomorodik el az ifjú a beszélgetés után, miért megy úgy el, hogy nem tudja teljesíteni Jézus kérését, vagyis hogy a vagyonát szétossza a szegények közt. Az okok közül els?re az került említésre, hogy valószín?leg meglátta a b?neit, gyengeségeit (érezte ? maga is, hogy valami nem stimmelhet nála, ezért is fordulhatott Jézushoz).

Ezenkívül valószín?leg a meglepetés erejével hatott neki, hogy a gazdagsága lenne a b?ne. Nincs fogalma arról, hogy ? is b?nös és elveszett ember, s új életre szorul. Nem ismeri ki saját megát teljesen, ezenkívül az alázat hiányzik bel?le: fenntartja a különvélemény jogát Jézussal szemben. ?s itt az a kérdés felénk, hogy mi vajon mindent el tudunk-e fogadni Jézustól, még azt is, ami nagyon kellemetlen számunkra. Istennel szemben nem lehet kétoldalú játékot játszani, vagy elfogadunk t?le mindent, vagy nem tudunk Vele élni!

Az ifjú változni se hajlandó, mert a saját kényelmét ez keresztülhúzná. Nem mer belevágni a látszólag bizonytalan életbe, még akkor sem, ha ezt Jézus mondja neki. Ránk vonatkoztatva az a kérdés, hogy mi is csak a jó hosszú ideje berögzült szokásainkhoz ragaszkodunk-e vagy hajlandóak vagyunk-e a változásra, ha Isten erre rámutat, megvan-e ez a hit bennünk, hogy ha Isten mellett kitartunk, akkor ? a látszólagos nehéz körülmények ellenére is ad megoldást a kell? id?ben. Kérdés az is, hogy vajon az örökölt jó tulajdonságainkhoz menniyre ragaszkodunk, vagy ha Isten adna valami jobbat, akkor képesek vagyunk-e a változásra?

Az ifjú a maga ura akar lenni: még Istennek se akarja kiszolgáltatni magát. Nálunk hanyadik helyen áll Isten? Napi, vagy akár folyamatos kapcsolatban élünk-e vele? Ha nem, ennek mi lehet az igazi oka? Ica elmondott egy személyes példát, hogy nagyon nehéz volt lakást szereznie, és sokat aggodalmaskodott, de végig Istenben bízott, hogy valahogy megoldja ezt neki, és valóban: az utolsó pillanatban egy számára elkészített helyet sikerült kapnia.

Az ifjú nem veszi észre, hogy amije van, az nem az övé, azt is mind kapta. Ki tudjuk-e mi is mondani, hogy mindenem, amim van, az Isten ajándéka? Az ifjúnek is kéne az örök élet, de Isten nélkül. A cél csábító, de az odavezet? út nem, Jézus maga nem kell neki.

Az ifjú végül sokkal rosszabb állapotban távozik, mint ahogy odament: mivel nem fogadta el Jézus tanácsát, hanem felülbírálta ?t, ezért rosszul jár. Nekünk is mindig el kell fogadnunk, amit jézus elénk rak, ez persze a gyakorlatban sokszor nagyon nehéz lehet.

Végül Zákeussal hasonlítottuk össze a gazdag ifjút. Zákeus is megpróbált mindenféle módon megtalálni a boldogságot, ez azonban shogy sem sikerült neki. Itt Jézus nyúl az ember után, ? szólítja meg. Mindkét embernek választ ad Jézus a kérdéseire, de teljesen ellentétes a fogadtatás, míg a gazdag ifjú szomorúan távozik, addig Zákeus élete megújul, hálás , hogy Jézus megkérdezte ?t. ?s egyre hasonlóbb lesz Megváltójához: elkezd adni, a környezete számára áldás lesz.

(H. Zoli)

• Előző krónika
• Következő krónika