Sámuel ifi

Cseri Andris tartotta az alkalmat, az alkalom címe: Változó és változatlan élethelyzetekben Krisztus mellett. Dávid története alapján beszélgettünk a témáról.

Alapigénk az 1Sám 21 volt:

Dávid a nóbi szentélybe menekül
Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? Dávid ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva t?lünk az asszony egy id? óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ?k testükben szentek. Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az ?r színe el?l, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették. Volt ott Saulnak egy szolgája is név szerint az edómi Dóég, aki épp azon a napon az ?r színe el?tt tartózkodott. Ő volt Saul pásztorainak a felügyel?je. Dávid azután megkérdezte Ahimelekt?l: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürg?s volt a király parancsa. A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit te vágtál le az ?lá völgyében, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelel?bb. Add ide!

Dávid Ákis királyhoz menekül
Dávid még azon a napon elindult, elmenekült Saul el?l, és Ákishoz, Gát királyához ment. Ákisnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert Dávid meg tízezer embert. Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákistól, Gát királyától. ?s félkegyelműnek tettette magát el?ttük, eszel?sként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja el?ttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?

Dávid élethelyzete változóban van: életveszélyes helyzetben van, Saul el?l kell menekülnie folyamatosan, életéért kell harcolnia. Eddig (lásd korábbi fejezetek) mindig Istenbe vetette bizalmát, itt viszont elkezd a maga feje után menni. Milyen jellemz?i vannak önfejű viselkedésének?

• egyedül megy az ?r sátrához. Nem keresi senkinek sem a társaságát, még Istenét sem. ?nállósítja magát, megmarad végig egyedül, néma Isten el?tt is. Nem bízott Istenben, mint korábban. Mi vajon nem vagyunk-e hajlamosak hasonlóan átvenni magunk felett az irányítást? Sokszor akkor maradunk egyedül, akkor érezzük elhagyatottnak magunkat, amikor önmagunkkal vagyunk tele a legjobban.
• érzi, hogy nincs minden rendben vele, de erre még jobban megkeményedik, átveri a papot, hazugságba esik, csak és kizárólag a saját maga védelmére koncentrál.
• megjelenik Dóég a színen: egy olyan valaki, aki tudja jól, hogy Dávid nem mond igazat. Szem és fültanúja van annak, ahogy a hív? Dávid hazudik, s ennek következményei lesznek kés?bb (Dóég ezt jelenti Saulnak, Saul pedig a papokat kivégezteti, mert segítettek Dávidnak).
• Dávid fél, pedig volt Istent?l ígérete, hite, tapasztalata már, de mégis hatalmába kerítette a félelem. S a félelem er?sítette benne azt, hogy maga irányítson mindent. A mi életünkben vajon milyen szerepet tölt be a félelem?
• elkezdi az ellenség eszköztárát használni, nem jut eszébe, hogy visszanézzen arra az útra, amelyen elindította ?t korábban Isten.
• elmenekült, s egyre jobban és gyorsabban kezd pánikszerűen menekülni. Mintha ez lenne jellemz? rá:
  "Mert így szól az én Uram, az ?r, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom er?t adna nektek! De ti nem akarjátok, 2Móz 14,14; ?zs 7,4.9; 28,16 30,16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldöz?itek! 30,17 Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más bel?letek, csak egy jelz?pózna a hegytet?n és egy zászlórúd a halmon. 3Móz 26,36; 5Móz 28,25; 32,30; ?zs 1,8 30,18 De még vár az ?r, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítél? Isten az ?r, boldogok mindazok, akik benne reménykednek." ?zs 30,15-18

Isten nélkül erre vagyunk mi is képesek, mint Dávid, csak állandóan menekülni valahova. Dávid a filiszteusokhoz megy: az eltávolodott hív? jobban érezte magát a teljesen hitetlenek közt, mint az övéi között. Vajon ránk nem jellemz?-e ilyen hozzáállás Isten népéhez?

Dávid azonban ismét megtalálta ezek után a mély napok után Istent, s visszahívta Őt életének irányítására. Err?l a napokról így ír a 34. zsoltárban:
"Isten megsegíti övéit
Dávidé, abból az id?b?l, amikor eszel?snek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ? pedig elment. Áldom az Urat mindenkor, állandóan ?t dicséri szám. Az ?rral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Hirdessétek velem az ?r nagyságát, magasztaljuk együtt az ? nevét! Az ?rhoz folyamodtam, és ? meghallgatott, megmentett mindattól, amit?l rettegtem. ?römre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott a nyomorult; az ?r meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az ?r angyala ?rt áll az istenfél?k mellett, és megmenti ?ket. ?rezzétek, és lássátok, hogy jó az ?r! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfél?k. Az oroszlánok is sínyl?dnek, és éheznek, de akik az ?rhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ?r félelmére. Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Az ?r szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Az ?r a gonosztev?k ellen fordul, emléküket is kiirtja a földr?l. Akik az ?rhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti ?ket minden bajból. Közel van az ?r a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyib?l kimenti az ?r. Meg?rzi minden csontját, egy sem törik el közülük. Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnh?dnek, akik gyűlölik az igazat. Az ?r megváltja szolgái életét, és nem kell bűnh?dnie senkinek, aki hozzá menekül."

Ez a zsoltár szöges ellentéte az el?bb leírt eseményeknek, pedig közvetlenül az 1Sám21-ben leírt események után keletkezett.

Van egy mondás, miszerint ha lehet?ségünk van Istennel való találkozásra, akkor ne menjünk úgy haza, mint ahogy jöttünk. Dávid így cselekedett: megváltozott az élete, amikor megint Istenre talált, ennek egy nyoma ez a zsoltár. Milyen feltételei vannak az Istennel való szoros kapcsolatnak, hogy az ember meg tudjon maradni Isten mellett?

• az ?r ismerete. Dávid is megtért, hív? ember volt, volt személyes istenismerete. Mi is, ha nagyon mélyen vagyunk, emlékezzünk Isten cselekedeteire az életünkben!
• hálára indította Dávidot ez az id?szak (ld. zsoltár), pedig nehéz helyzetben volt. Mi is adjunk akkor is hálát Istennek, még ha nincs is okunk rá.
• Többes szám els? személyben ír. A közösségnek a jelent?ségét hangsúlyozza, pedig eddig teljesen egyedül látott neki mindenhez. Becsüljük meg mi is közösségeinket, amikhez tartozhatunk, s ne hanyagoljuk el ?ket!
• feltétlen bizalma van Dávidnak Isten iránt, semmi kiskaput nem engedett meg.
• imádság
• engedelmesség

Lezárta az el?z? szakaszt, nem kötik meg az el?z? bűnök, újat kezd Istennel, Neki engedelmeskedik.

Felel?sségünk van a hitetlen, de a hív? környezetünkben, közösségeinkben is, hogy hogyan viselkedünk.

H. Zoli

• Előző krónika
• Következő krónika