Beszélgetés az ifi dolgairól
Szolgáló: Sámuelek
2007. szeptember 18.
Sziasztok:)
Múlt kedden tartottunk egy kis megbeszélést az ifir?l, az ifi dolgairól, és most ezt szeretném összefoglalni, hogy azok is tudják, akik nem voltak ott, mert mindenkit érint(már réges régen meg szerettem volna írni nektek, csak nagyon kevés id?m volt, bocsi)
1. Talán ami a legfontosabb, és erre épül minden további, hogy már egy éve van egy megváltozott helyzet, amihez nekünk alkalmazkodnunk kell. Mégpedig, hogy Andrásék már nincsenek úgy mint régen. Arról beszélgettünk, hogy ennek sok következménye van. Most már nem az a helyzet, hogy van egy-két ember, aki mindent megcsinál, viszi a vállán az egészet, testi-lelki értelemben, mégha vannak is kijelölt vezet?ink, de már nem teljesen ugyanolyan feladtakörrel, mint el?deik. Ez azt jelenti, hogy felel?sségünk van. Ebben a megváltozott helyzetben mindenkinek fel kell n?nie, feln?ttként kell hozzáállnia a dolgokhoz. Tehát mindenkinek nagyon komolyan el kell döntenie, hogy mit akar ett?l a közösségt?l, szeretné-e, hogy még nagyon sokáig igazi lelki közösség lehessünk, és ennek megfelel?en tegyen bele, és vegyen ki bel?le ajándékokat. Igazából ez nem több, mint hozzáállás kérdése.
2. Felel?sség azt jelenti, hogy fontos nekem a másik, és szeretem ?t. Tehát beszélgetünk egymással, számontartjuk egymást. Arra kell törekedenünk, hogy mély bizalmi kapcsolatok alakuljanak ki, ebben a szeretetközösségben fejl?dhetünk mi is, és maga az ifi is. Szerintem olyan az ideális közösség, ahol neked segítenek, meghallgatnak, jól érzed magad, sokat lehet együtt nevetni, és mindez oda-vissza működik. Persze nem az a jó, hogy tyű most én arra törekszem, hogy vkivel mély kapcsolatom alakuljon ki, f?leg ha a másik erre nem nyitott, és akkor minden er?mmel meg stb. de nem is szabad a sültgalambra várni. Szerintem sokunknál volt már olyan, hogy valakinek a barátságáért meg kellett "szenvedni", úgymond el kellett nyerni a bizalmát. Felel?sséggel tartozunk a gyülekezet felé is. Olyan er?s fiatal hív? közösségé kell épülnünk, akikre mindig lehet számítani fizikai téren, és akik er?s imahátteret jelentenek ennek a hatalmas és egyre növekv? gyülekezetnek.
3. Mindezeknek sok gyakorlati következménye van. A legels?, hogy imádkozzunk az ifiért, nagyon-nagyon sokat. Nem lehet kihagyni Istent, mert ? az alapja az egésznek.
4. Fontos, hogy sok kötetlen program legyen ifin kívül, ahol mindenfélér?l tudunk beszélgetni, megismerhetjük egymást. Pl. sok ember van az ifiben, akikkel pl én még egyetemi dolgokon kívül másról nem nagyon beszélgettem:( és lehet, hogy itt kezd?dik egymás jobban megismerése, de azért egy id? után tovább kell lépni. vagyis az a jó, ha továbblépünk. Nem kell, hogy jól el?re megszervezett programok legyenek, nem vagyunk már gyerekek, lehetnek spontán dolgok is. Mindenki szervezzen nyugodtan, és írjon a listára. Programot szervezni, és a listára írni nem egy kiváltságos fels?bb kör privilégiuma. Amúgy meg nem kell félni listára írni, mert nagyon sokan úgy sem olvassák el:P :))))
5. Na és akkor már témánál vagyunk, szóval nagyon-nagyon fontos fórumunk a levlista. Talán a legfontosabb. Szerintem tök nagy szeretetlenség nem elolvasni a másik levelét, kicsit olyan, mintha erre sem méltatnánk. Nálam ez úgy működik, hogy: most nem olvasom el, mert hosszú, és csak egy percem van, és általában tényleg csak egy percem van. aztán mikor van id?m, nem jut már eszembe. Szóval olvassuk el. Mert nagyon sok programnál, szervezni valónál iszonyatosan fontos mindenki véleménye, mindenki feladata, ötlete. Ezzel is megvalósíthatjuk, hogy tényleg ne egy-két ember cipelje az ifit.
6. Beszélgettünk arról is, hogy jó lenne minél több háziifit tartani. Valahogyan jobb a hangulata, mint egy hideg teremben üldögélni, és nagyobb lehet?ség beszélgetésre is.
7. Megállapodtunk abban is, hogy ne fél nyolcig tartsanak az ifik, hanem hatig. Magának az ifialkalomnak nem egy második istentiszetelet kell betöltenie, hanem egy olyan fórum, ahol nem csak mi épülünk, hanem építjük egymást. Tehát sokat beszélgetünk.
8. Fontos, hogy eltelt pár év a konfirmáció óta, és már más dolgok érdekelnek minket, mint akkor. Fontos, hogy az ifiken tényleg olyan dolgok jöjjenek el?, amikkel lehet, hogy nem minden nap, de sokszor szembekerülhetünk az életben, amik kapcsán véleményt kell nyílvánítanunk, de nem tudjuk, hogy mit mondjunk, és hogyan. Szóval lehet szólni, hogy mir?l legyen szó ifin. Bárkinek bármi témája van, szóljon az ifivezet?knek, mert ?k szervezik be az ifitartókat.
9. A végére hagytam, mert nagyon necces téma, de nagyon nagyon fontos. Ez az egymás intése. Ha valamir?l tudom, hogy nem helyes, akkor azt vállaljam. Olyan egyszerű dolgoktól kezdve, hogy szólok, ha már nagyon átment hülyéskedésbe a téma mondjuk kiskörön, egészen a személyes beszélgetésekig. ?s ebben fontos, hogy ne sért?djünk, meg ha szól vki vmit. Persze, ha rosszul látja a dolgokat, az más. Valahogyan ez is az egymásért való felel?sség része.
10. Szerintem fontos még, hogy lazuljunk sok dologban. Azért vagyunk fiatalok, hogy mutassuk nem csak begyöpösödötten lehet követni Jézust, hanem lendületesen, fiatalosan is. Fontos, hogy senki ne érezze a közelünkben, hogy itt viselkedni kell, itt meg kell felelni. Hanem mindenki lehessen saját maga. ?s most egy kicsit ellentmondásba keveredtem az el?z? ponttal, nem tudom ezt hogyan lehet feloldani. Ha vkinek van ötlete, szóljon:) Pl. nem amiatt szólok a másiknak, mert valamilyen megnyilatkozása nem felelt meg a pasaréti normáknak, hanem amiatt mert nem Jézus szerint való. és ez nem ugyanaz. Na valami ilyesmi. Szóval fiatalok vagyunk és az a jó, ha ennek megfelel?en rugalmasak is, tudunk alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk tekintettel a másikra, amennyire lehet törekedni kell erre. De nem is azt jelenti, hogy csak énrám legyen mindenki tekintettel. Szóval feln?ttünk, viselkedjünk úgy, nem iskolás csapat vagyunk, akiknek mindig meg kell mondni, hogy mit hogyan tegyen. ?s mivel feln?ttünk, nem fogunk úgy viselkedni, mint egy iskolás csapat.
11. Aztán csak most hírtelen eszembe jutott az éneklés. Ez az én fájó pontom, és már dogozunk az ügyön:) kicsit veszítettem a lendületb?l, amivel nekivágtam. de nyélbe ütjük a dolgot még miel?tt elmegyek:)
Még beszélgettünk olyanokon, amin sztem érdemes elgondolkodni: Ki miért jön ifire? Kivel találkozik az ifiben? A közösség hogyan marad egyben?(barátságok, cselekedetek, a Szentlélek által, a háromnak nem szabad kizárnia egymást) Hogyan működik az ifi? (tagok, vezet?k, Szentlélek?)
Beszélgettünk az alapító Igénkr?l is: "Ti magatok is mint él? kövek épüljetek fel lelki házzá!" 1Pt2,5. Ez kell, hogy célunk legyen. De a végén hangsúlyozni kell az épüljetek szót. Tehát nem csak a Szentlélekre kell várnunk, hanem komolyan bele kell adnunk a magunk részét, azokat a dolgokat, amiket fent említettem. ?s nem csak akkor mikor olyan természetesen jön, hanem akkor is, mikor fáradtak vagyunk, vagy nincs hozzá kedvünk. ?pítkezni nagyon nehéz munka, bár jó társaságban minden sokkal könnyebb:)Isten adja majd a növekedést, ha kérjük t?le,de a t?lünk telhet?t meg kell tennünk. és ami már nem telik t?lünk, de szükségünk van rá, arról Ő gondoskodik, ebben biztos vagyok.
Hát megpróbáltam összegyűjteni, hogy mire jutottunk. Lehet, hogy fontos dolgokat kihagytam, akkor azt írjátok még meg. Szerintem hasznos volt ez a beszélgetés, és remélem, hogy hasznos lesz ez a levél is. Hát gondolkodjunk ezeken, változtassunk a magunk részén, hozzáállásunkon, és imádkozzunk sokat az ifiért. Jul