Jézus és az Atya megdics?ittetése
Szolgáló: Földvári Tibor
2007. szeptember 16.
Igehely: Jn. 12;20-33
Az ifin Jézus és az Atya megdics?ittetését jártuk körül. Világossá vált, hogy Jézus egész földi útjának célja az Atya megdics?itttése és nem a saját megdics?ülése volt. ?s hol lett ez legteljesebben nyilvávaló? A kereszten.
Fontos tudnunk, hogy a megdics?ittetés mást jelent a mi szemszögünkb?l és mást az Atyáéból. Mi azt mondjuk, hogy a megdics?ülésünk abban nyilvánul meg, ha nagyon sikeresek vagyunk, nincs semmi gondunk és gy?zelmes (hit)életet tudunk élni bukások nélkül. De Jézus máshogy látja ezt. Számára az a legteljesebb megdics?ülés, ha ha az Atyát dics?ítheti az élete. ?s ha egy kicsit belegondolunk Jéusnak egyáltalán nem volt könnyű élete. Egész életében nemcsak arra törekedett, hogy tökéletesen az Atya dics?ségére éljen, hanem arra is, hogy a legnagyobb gy?zelmet szerehesse meg az Atyának azzal, hogy meghal értünk a kereszten. (Ezt ki is mondja Jézus a Jn. 17;4-5-ben.)
Jézus életútja egy nagyon is küzdelmes út volt, ami ráadásul a kereszt felé tartott. S Jézus pontosan tudta, hogy a kereszt fel tart, s?t tudatosan is ment a kereszt fele. De ahhoz, hogy ? tudatosan is affele tartson mindig újra és újra meg kellett küzdenie azzal, hogy ? nem a saját, hanem az Atya akaratát akarkja tenni. Még a kereszt el?tt is, a Gecsemánéban is küzdött... Még ott is könyörgött, hogy múljon el a keserű pohár t?le. De végül ki tudta azt is mondani, hogy ne az ? akarata legyen meg, hanem az Atyáé...
Ezt a nehéz utat Jézus nem egyedül járta be. Az Atya id?r?l id?re meger?sítette, hogy vele van. Egy ilyen esetet ír le az a történet is. Jézus tanít (23-26), s aztán belerendül abba, hogy neki, mint jó búzaszemnek tényleg meg kell halnia a sokszoros termésért... Erre mondja a 27. verset, amiben benne van, hogy igaziból nagyon is fél attól az órától. ?s aztán kimondja, "de hiszen éppen ezért az óráért jöttem!" ?s az Atya meger?síti küzdelmében, és hang hallatszik az égb?l.
Azaz bármikor lehet nekünk is nagyon nehéz életutunk, de ha mi az Atyát követjük, akkor az ? dics?ségét szolgáljuk, s mi is odaát megics?íttetünk, mert az Atya megbecsüli a hűséges szolgát. ?s a hang, ami a mennyb?l hallatszott, mi miattuk is hallatszott, hogy nyílvánvalóvá váljon, hogy az Atya gondoskodó és szeret? Atya, és meger?sít a hitünket próbáló nehézségekben. ?s nekünk nem kell odáig eljutnunk, mint Jézusnak, hogy az Atyától való elhagyatottságot kelljen átélnünk.
Két dolog lett számomra világos az ifi alapján:
Az egyik, hogy Jézusnak mekkora küzdelem volt a kereszt felé tartó (élet)útja. ?ppen ezért viszont minket is nagyon jól meg tud érteni, amikor valamivel küzdünk, amikor ágálunk valami ellen, pedig tudjuk, hogy az lenne az Atya akarata.
A másik ez az életszemlélet, hogy mindent az Atya dics?ségére tenni. Mindenben úgy élni és arra törekedni, hogy az Atyát dics?ítsük, aogy Jézus is tette. ?s ebben a küzdelemben sosem hagy az Atya magunkra, ahogy Jézust sem hagyta.