A vak Bartimeus meggyógyítása
Szolgáló: Varga Róbert
2007. augusztus 19.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 8.28 MByte)
Ma Róbert bácsi tartotta az ifit a vak Bartimeus meggyógyításának
története (Mk 10,46-52) alapján.
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ? azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Ő pedig ledobta fels?ruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte t?le: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." ?s azonnal újra látott, és követte ?t az úton.
"...egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett."
Próbáljuk ki, egy kicsit, hogy becsukjuk a szemünket. Milyen lenne az, ha így kellene most hazatalálni ifir?l? Talán ez a legrosszabb fogyatékosság.
Járt a gyülekezetünkbe egy vak ember, s egy alkalommal Róbert megkérdezte t?le: "Vaknak lenni jobb, vagy hitetlennek?" -- "Hív?nek jobb." -- volt a felelet, s még hozzátette: "Hidd el, ezt nem azért mondom, mert lelkész vagy." ?ssze sem hasonlítható szerinte a hitetlen életének, s a Krisztusban lev? életének lelkiállapota. Jézussal vakon is boldog életet tud élni.
A Közel-Kelet azon vidéken a szél könnyen fölkapta a homokot, s a szemekbe fújta. Mivel kevés volt a víz, sokszor nem mosták ki, kötöhártyagyulladást kaptak, s ez egy id? után vakságoz vezetett. A vakká lett gyermeket, családtagot nap mint nap kikisérték az út szélére, hogy legalább a koldulásból megszerezze napi betev?jét.
Bartimeus szívében ott volt a vágy, hogy találkozzék Jézussal. De ennek akadályai voltak. El?fordulhatott volna, hogy például Jézus nem megy arra. Vagy maga a tömeg nyomta volna el. (Vicc: Nyuszika áll a sorban a bolt el?tt, s kezd el?remenni, majd a medve rámordul, hogy hogy képzeli et, s hátradobja a sor végére. Nyuszika megint megpróbál le?refurakodni, a medve megint elkapja, hátrahajítja. Nyuszika harmadszor is próbálkozik, de a medve megintcsak jól elbánik vele. Ekkor nyuszika leporolja magát veszi a kalapját, s hazaindul ezekkel a szavakkal: "Hát ma sem nyitom ki a boltot.") Hogyan tudott volna odatalálni? (Egy látó ember odafurakodna, a lábak közt odamászna, de ?...). Föl kellett állnia, s kiabálnia kellett. Zarándokmenet is lehetetett volna Jézusék menete (minden igaz zsidónak kétszer egy évben, de legalább 3 évente egyszer fel kellett mennie Jeruzsálembe), azt pedig nem illik megzavarni.
"Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"
Miért nem elég az, hogy Jézusnak szólítja, miért b?víti ki? Hivatkozik Jézus származására, és ezzel elismeri, hogy Dávidtól származtatván király, s hogy ? az, aki beteljesíti az írásokat. "Mert mi van, ha ? a Messiás, és én vak vagyok, megszólítom ?t, és megkérem, hogy gyógyítson meg? Ha mindez igaz, akkor meg fog engem gyógyítani". Mert az lesz a jel, hogy: "Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában." (?zs 35,5-6)
Jézus pedig nem úgy gyógyít, mintha ember gyógyítana: a vak végül lát, de béna lesz... Sajnáljuk, "rabbiműhiba" történt... Semmi tökéletes dolgot nem tudunk teremteni, mint amilyet az Atya, még egy olyat sem, mint amilyen pl. az éticsiga. Háza van, tökéletes szerkesztésű háza, csápjai, s állítólag még finom is. Mi csak a rengetegféle csomagolóanyagot, szemetet, mérget tudjuk ontani, ami évezredek alatt sem bomlik le.
"Ő pedig ledobta fels?ruháját, felugrott, és odament Jézushoz."
(egy szál gatyában rohangál... elég furcsa jelenség lehetett, de ez ?t nem érdekelte!). Fut Jézus után és kiáltozik. A Bibliában szerepl? szó azt jelenti: odafutott, törekedett. Ez a szó messze nem sétálást jelent! S egy vak elég esetlenül tud futni, de ? ezen körülményekkel nem tör?dött.
Jézus megkérdezte t?le: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?"
Jézusra sohasem volt jellemz?, hogy megkérdezés nélkül tett volna valamit. (pl nem csinált olyat, hogy a távolban láttak volna egy menetet, ahol egyvalaki húzza a lábát. Na, nézzetek oda -- s csettintett volna -- és nagy profelh? látszik csak, mert a meggyógyult eldobta mankóit, és eszeveszettül rohangált, örült. így nem cselekedett. Nem képzelte magát nagy varázslónak. Az apokrif levelekben található olyan történet, hogy Jézus kisgyekekként az iskolában egy társára azt mondja, hogy halj meg, mert az lelökte a porba az ? ételét, s a fiú meg is hal. Másik történet szerint az iskolában porból verebeket formázott, rájuklehet, s azok megelevenedtek és elröpültek. Olyasmir?l szólnak ezek az apokrif iratok, amir?l semmit nem lehet tudni, és amir?l az evangéliumok nem szólnak, amiket nem lehet ellen?rizni. Jézusnak nem ez volt az indulata.)
"Mester..."
Miért így szólítja meg? Csak a tanítványai szólították így Jézust. Bartimeu ezzel nem csak megváltónak látja Krisztust, hanem és tanítónak, követend?nek.
Hogyan állunk mi a tanítványsággal?
Egy id?ben a piros és fekete 22-es egy megállóból indult a Moszkva téren. Beállt a tömeg a megállóba -- három kis csoport a három ajtóhoz. Eközben beállt a fekete 22-es, de a tömeg a pirosra várt, Róbert viszont nem tudott rá fölszállni, mert nem engedték oda, bár kéredzkedett, s a busz csengetett és elment. Kérlelte ?ket, de nem engedték.
Mi az úton járók vagy útonállók vagyunk?
Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." ?s azonnal újra látott, és követte ?t az úton.
Mi nem vagyunk vakok, de fontos a kérdés számunkra: Meddig követjük ?t? Amíg érdemes volt? Nem olvassuk, hogy ott lett volna Bartimeus a kereszt alatt. Lehet, hogy már másutt volt szolgálata. De mi meddig megyünk el Jézussal?
Áldott hetet!
E. Ádám
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ? azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Ő pedig ledobta fels?ruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte t?le: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." ?s azonnal újra látott, és követte ?t az úton.
"...egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett."
Próbáljuk ki, egy kicsit, hogy becsukjuk a szemünket. Milyen lenne az, ha így kellene most hazatalálni ifir?l? Talán ez a legrosszabb fogyatékosság.
Járt a gyülekezetünkbe egy vak ember, s egy alkalommal Róbert megkérdezte t?le: "Vaknak lenni jobb, vagy hitetlennek?" -- "Hív?nek jobb." -- volt a felelet, s még hozzátette: "Hidd el, ezt nem azért mondom, mert lelkész vagy." ?ssze sem hasonlítható szerinte a hitetlen életének, s a Krisztusban lev? életének lelkiállapota. Jézussal vakon is boldog életet tud élni.
A Közel-Kelet azon vidéken a szél könnyen fölkapta a homokot, s a szemekbe fújta. Mivel kevés volt a víz, sokszor nem mosták ki, kötöhártyagyulladást kaptak, s ez egy id? után vakságoz vezetett. A vakká lett gyermeket, családtagot nap mint nap kikisérték az út szélére, hogy legalább a koldulásból megszerezze napi betev?jét.
Bartimeus szívében ott volt a vágy, hogy találkozzék Jézussal. De ennek akadályai voltak. El?fordulhatott volna, hogy például Jézus nem megy arra. Vagy maga a tömeg nyomta volna el. (Vicc: Nyuszika áll a sorban a bolt el?tt, s kezd el?remenni, majd a medve rámordul, hogy hogy képzeli et, s hátradobja a sor végére. Nyuszika megint megpróbál le?refurakodni, a medve megint elkapja, hátrahajítja. Nyuszika harmadszor is próbálkozik, de a medve megintcsak jól elbánik vele. Ekkor nyuszika leporolja magát veszi a kalapját, s hazaindul ezekkel a szavakkal: "Hát ma sem nyitom ki a boltot.") Hogyan tudott volna odatalálni? (Egy látó ember odafurakodna, a lábak közt odamászna, de ?...). Föl kellett állnia, s kiabálnia kellett. Zarándokmenet is lehetetett volna Jézusék menete (minden igaz zsidónak kétszer egy évben, de legalább 3 évente egyszer fel kellett mennie Jeruzsálembe), azt pedig nem illik megzavarni.
"Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"
Miért nem elég az, hogy Jézusnak szólítja, miért b?víti ki? Hivatkozik Jézus származására, és ezzel elismeri, hogy Dávidtól származtatván király, s hogy ? az, aki beteljesíti az írásokat. "Mert mi van, ha ? a Messiás, és én vak vagyok, megszólítom ?t, és megkérem, hogy gyógyítson meg? Ha mindez igaz, akkor meg fog engem gyógyítani". Mert az lesz a jel, hogy: "Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában." (?zs 35,5-6)
Jézus pedig nem úgy gyógyít, mintha ember gyógyítana: a vak végül lát, de béna lesz... Sajnáljuk, "rabbiműhiba" történt... Semmi tökéletes dolgot nem tudunk teremteni, mint amilyet az Atya, még egy olyat sem, mint amilyen pl. az éticsiga. Háza van, tökéletes szerkesztésű háza, csápjai, s állítólag még finom is. Mi csak a rengetegféle csomagolóanyagot, szemetet, mérget tudjuk ontani, ami évezredek alatt sem bomlik le.
"Ő pedig ledobta fels?ruháját, felugrott, és odament Jézushoz."
(egy szál gatyában rohangál... elég furcsa jelenség lehetett, de ez ?t nem érdekelte!). Fut Jézus után és kiáltozik. A Bibliában szerepl? szó azt jelenti: odafutott, törekedett. Ez a szó messze nem sétálást jelent! S egy vak elég esetlenül tud futni, de ? ezen körülményekkel nem tör?dött.
Jézus megkérdezte t?le: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?"
Jézusra sohasem volt jellemz?, hogy megkérdezés nélkül tett volna valamit. (pl nem csinált olyat, hogy a távolban láttak volna egy menetet, ahol egyvalaki húzza a lábát. Na, nézzetek oda -- s csettintett volna -- és nagy profelh? látszik csak, mert a meggyógyult eldobta mankóit, és eszeveszettül rohangált, örült. így nem cselekedett. Nem képzelte magát nagy varázslónak. Az apokrif levelekben található olyan történet, hogy Jézus kisgyekekként az iskolában egy társára azt mondja, hogy halj meg, mert az lelökte a porba az ? ételét, s a fiú meg is hal. Másik történet szerint az iskolában porból verebeket formázott, rájuklehet, s azok megelevenedtek és elröpültek. Olyasmir?l szólnak ezek az apokrif iratok, amir?l semmit nem lehet tudni, és amir?l az evangéliumok nem szólnak, amiket nem lehet ellen?rizni. Jézusnak nem ez volt az indulata.)
"Mester..."
Miért így szólítja meg? Csak a tanítványai szólították így Jézust. Bartimeu ezzel nem csak megváltónak látja Krisztust, hanem és tanítónak, követend?nek.
Hogyan állunk mi a tanítványsággal?
Egy id?ben a piros és fekete 22-es egy megállóból indult a Moszkva téren. Beállt a tömeg a megállóba -- három kis csoport a három ajtóhoz. Eközben beállt a fekete 22-es, de a tömeg a pirosra várt, Róbert viszont nem tudott rá fölszállni, mert nem engedték oda, bár kéredzkedett, s a busz csengetett és elment. Kérlelte ?ket, de nem engedték.
Mi az úton járók vagy útonállók vagyunk?
Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." ?s azonnal újra látott, és követte ?t az úton.
Mi nem vagyunk vakok, de fontos a kérdés számunkra: Meddig követjük ?t? Amíg érdemes volt? Nem olvassuk, hogy ott lett volna Bartimeus a kereszt alatt. Lehet, hogy már másutt volt szolgálata. De mi meddig megyünk el Jézussal?
Áldott hetet!
E. Ádám