Szolgáló: Erdélyi Firi
2006. november 26.
A mai ifinket Firi, Hanna öccse tartotta. Els? olvasatra kissé furán hangzik tán, de két, mostanában íródott dalszöveget elemeztünk a délután során. El?ször 4 f?s csoportokban gyűjtöttük össze gondolatainkat a leírtakkal kapcsolatban, majd újra egyesülve az el?re kiosztott kérdésekr?l beszélgettünk.
A két megvizsgált szöveg pedig a következ? volt:
1 Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet és elhullik a gyáva.
Mert valami kezd?dik ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról hidd el mikor mennyit ér.
Ha százszor kérded ?t és százszor nem felel,
? látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik el?l futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletör?dsz abba, ez megint nem jó oldal.
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt a miénk.
Hiába nézel fel az égre!
?s sirsz, oda fent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mond ami fáj, az a múlt a miénk.
Hiába nézel fel az égre!
?s sirsz oda fent nem hallja az ég.
?gyis vége!
Mert én alig múltam 22 és el?vett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki tör?dött a két fiával, az most feladta a harcot.
?s minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most el?ször férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred,de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
?s tudom nagyon jól, hogy ? is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Refrén
2 ?n már gyerek fejjel értetlenül néztem míg más remegett,
a rossztól, én az ördögt?l sem féltem.
Pedig senkit?l sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
?n mit?l féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha ? elfordul t?led, akkor dühösen néz vissza.
Meg hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
?s ha visszakérdezhetnék, én egyb?l meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így el?re fizet az egy ima helyett uram most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent hogy az ember nem is tudja,hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna t?lem túl korán elvetted.
?s most következzenek a kérdések, amiken végigmentünk:
1, Milyen érzelemmel írták az egyik és a másik részt?
Mindkét dal nagyon keserű hangvételű.
Az els? dalra f?leg a beletör?dés jellemz?, ill. az értetlenség, hogy miért történt meg vele a tragédia: apjának elvesztése.
A másik f?leg számonkér? jellegű, sokkal keményebb hangvételű, Isten kiszámíthatatlanságáról is szó esik.
2, Hogyan gondolkodik a két énekes Istenr?l?
Mindkett?nél megállapítható, hogy teljesen hamis istenképpel rendelkeznek, egyáltalán nem egy szeret?, életüket oltalmazó Istenr?l beszélnek, hanem egy olyanról, aki pont az ellenkez?je ennek. Jellemz? ugyanakkor rájuk az ?szinteség is: a problémáikat nem rejtik véka alá. Mindketten úgy érzik, csalódtak Istenben, ?t okolják a rossz történésekért.
3, Milyen bibliai igéket, történeteket tudnánk felhozni a dalszerz?nek meggy?zésül (a megjelölt részekre)?
Nézzük sorban, összesen 11 ilyen megjelölt részünk volt:
(1) Ha százszor kérded ?t és százszor nem felel,
? látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz mit érdemelsz!
Itt mindenképp meg kell jegyezni, hogy Isten nem egyetlen bűnünk, cselekedetünk alapján ítél, és emellett az énekes elfelejti a megoldást, vagyis hogy Istennél lehet bűneinkre bocsánatot kapni. Egy fontos ige ezzel kapcsolatban: Zsolt 103,10 - "Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet meg nekünk.".
Jób példája pedig azt mutatja, hogy egy igaz embert is érhetnek tragédiák, ha Isten próbára akarja tenni a hitét.
(2) Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletör?dsz abba, ez megint nem jó oldal.
Egy ige Isten ígéreteir?l: Jel 2,10 "Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját", ez is azt mutatja, hogy Isten megadja annak, aki bízik benne a neki járó jutalmat, vagyis az örök életet. De ismét említhetjük Jóbot is, hogy aki szintén elfogadta a nyomort Istent?l, és Isten mellett való kitartásának lett pozitív következménye. Egészen más beletör?dni valamibe, mint Istent?l elfogadni: erre talán a legjobb példa Dávid király: amikor meghalt a fia, ezt T?le tudta elfogadni, és békét kapott ebben.
(3) Hát mondd ami fáj, az a múlt a miénk.
Hiába nézel fel az égre!
?s sirsz, oda fent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mond ami fáj, az a múlt a miénk.
Hiába nézel fel az égre!
?s sirsz oda fent nem hallja az ég.
?gyis vége!
A Biblia mást mond err?l, pl. ?zs 43,1-3: "Ne félj mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el." Itt Isten épp azt mondja (ellentétben az énekessel, aki szerint Isten nem hallja meg a kiáltást), hogy ? márpedig ott van velünk a nehéz helyzetekben is. De hasonló ige a következ? is: Jer 29, 11-13: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ?r - békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jöv?t adok nektek. Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak titeket. Megtaláltok engem ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám".
(4) Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred,de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem
A miértekre az ember sokszor egyáltalán nem tudja a választ, és ilyenkor hajlamosak magunk körül forogni. Isten tanácsa err?l: ?zs 55, 8-9: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ?r. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Nem szabad azon rágódni, hogy mi miért történik velünk, Isten útjai sokszor kifürkészhetetlenek.
(5) ?s tudom nagyon jól, hogy ? is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Ennél a pontnál egy hosszabb beszélgetés alakult ki arról, hogy itt a szövegíró abban reménykedik, hogy apja fentr?l továbbra is figyeli az ? utait. Ez az a pont, ahol már nagyon vigyáznunk kell, a halottakkal való kapcsolattartás (vagyis okkultizmus) alapjává is válhat egy ilyen gondolat. A Biblia nem ír sehol sem arról, hogy figyelemmel kísérnék a mi földi életünket a meghalt szeretteink. A varázslás bűnét viszont (5Móz 18-ban) egyértelműen tiltja a Szentírás.
(6) az ördögt?l sem féltem
Az ördöggel nem lehet tréfálni, sajnos neki is van hatalma rajtunk, embereken, és ezt a hatalmat nem szabad semmibe venni. Csak egy Bibliai példa:
Mt 12,43-45: Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberb?l, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.
Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt.
Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az el?bbinél.
(7) Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha ? elfordul t?led, akkor dühösen néz vissza.
Istenre egyáltalán nem jellemz?, hogy elfordulna örökre az embert?l, csak egy ige: ?zs 54,7-9: "Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem el?led arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad.
Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé."
?s még ha úgy is érezzük, hogy Isten elhagyott minket, elfordult t?lünk, akkor is nem árt feltenni a kérdést, hogy "Ki fordult el kit?l?" Nem esetleg ami saját bűneink miatt érezzük-e ezt? Nem bennünk van-e a hiba?
(8) Meg hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
Isten nem próbál bennünket er?nkön felül, két ige erre: Mt 11,28: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."
Ez 33,11: "Ezt mondd nekik: ?letemre mondom - így szól az én Uram, az ?r -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?"
(9) ?s ha visszakérdezhetnék, én egyb?l meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így el?re fizet az egy ima helyett uram most már átkozódik tizet.
Perel, szemtelenkedik az énekes. Meglehet?sen szókimondó, ugyanakkor ?szinte is. Isten err?l ezt mondja: "Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földb?l készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? ?s a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?" Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Istennek soha nem mondhatjuk el, ha valamiben nem értünk vele egyet (s?t azt célszerű is), de nagyon fontos az, hogy milyen lelkület van bennünk: az, hogy megvilágosítson minket, vagy az, hogy a mi akaratunkat kényszerítsük rá.
(10) Mert te osztasz úgy mindent hogy az ember nem is tudja,hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
?gy állítja be Istent, mintha kiszámíthatatlan, igazságtalan lenne. Isten válasza: ?zs 45,11,12: "Ezt mondja az ?r, Izráel Szentje és alkotója: Kérd?re akartok vonni fiaimat illet?en? Parancsolni akartok kezem munkájában?
?n alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt el?."
(11) Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna t?lem túl korán elvetted.
Az ember sokszor azt hiszi, hogy ? jobban tudja, hogy mi a jó neki, és nem Istent kérdezi meg. Az alázatos embert azonban Isten megáldja: Zsolt 25,9-12: "Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ? útjára tanítja az alázatosakat.
Az ?r minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ?, hogy melyik utat válassza."
4, Miben jellemz?k ránk, illetve a hív?kre mindezek a panaszok?
a) ami ránk talán sokszor egyáltalán nem igaz: mi nem vagyunk ?szinték ennyire Istennel szemben még akkor sem, ha épp nem értünk vele egyet valamiben.
b) Sokszor bennünk is megvan, hogy nem lehet igaz, hogy akármit csinálok, az mindig rossz, Isten semmiben sem tud megáldani, jutalmazni.
c) Gyakran nekünk is hamis istenképünk van, saját elképzeléseink dominálnak Isten szava helyett
Zárásképp még egy ige, mely talán mindannyiunknak bátorító lehet a mindennapokban: "De ? ezt mondta nekem: - Elég neked az én kegyelmem, mert az én er?m er?tlenség által ér célhoz. - Legszívesebben tehát az er?tlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem." Egyáltalán nem baj, ha problémákkal küszködünk, a kérdés csak az, kihez visszük ezeket.
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed