Sámuel ifi

A múltkori ifit Robi bácsi közvetitette a Királyok könyve 1,21,12-20 alapján.

A ige Nábót sz?l?jér?l szól.
A körülményekr?l annyit, hogy a történet kb. Kr.e. 870 körül zajlik, Izráelben Áháb a király, felesége Jezábel pedig idegen népt?l származik, tehát nem istenfél?, egy másik történetben kiderül, hogy még Illés is félt t?le.
Röviden az események : Áhábnak megtetszik Nábót sz?l?je, ugyanis palotája mellett feküdt. Gondolhatjuk (bár ezt nem olvassuk), hogy minden nap Áháb kimegy az erkélyre és azt látja, hogy Nábót ott kapálgat a kertjében ami valószinüleg inspiráló látvány lehetett Áháb számára.
Ajánlatot tett Nábótnak, hogy megveszi jó áron, de Nábót ellenáll, mivel a törvényben el?írtak szerint tilos volt eladni az ?si birtokot ezen felül, ha valaki ezt megtette akkor a teljes jogú állampolgárságát is elveszitette vagyis üdvösségét is. Itt fontos hozzáfűzni: meg van irva, hogy minden ami gonosznak látszik, ?rizkedjetek attól. Itt is els? ránézésre mi rossz van abban, ha valaki meg akarja venni a másik tulajdonát, hisz nem lop csak venni szeretne. Csak, ha jobban mögé nézünk akkor láthatjuk, hogy ez bűn. Kérdés, hogy a mi életünkben vannak e ilyen 'ártatlan' dolgok... Fontos, hogy ezt megvizsgálva engedjük, hogy Isten kiépitse a lelki 'immunrendszerünket' (pl. mit kezdenénk azzal, ha valaki nagyon olcsón próbálna ránktukmálni egy Hilti fúrót, ami lopásgyanus). ?rdekes, hogy a királynak az lett volna a feladata, hogy megtartassa a törvényt most pedig éppen ? az, aki mást annak áthágására kényszerit.

Ennek következtében Áháb teljesen maga alá kerül, hazamegy és falnak fordulva ágynak d?l. Mondhatni úgy viselkedik mint egy gyerek. Az aggódó feleség ezt persze észre veszi és kifaggatja. Eredménye az, hogy leteremti férjét. Mi az, hogy király létére egy ilyen kis senki az útjába állhat? Kezébe véve az ügyeket biztositja Áhábot ne aggódjon a probléma fel?l, majd ? megoldja. Ami annyit jelentett, hogy hamis tanuk által kivégezteti Nábótot (?jszövetségi párja Jézus halálraitélése). Pedig a Bibliában olvashatjuk, hogy Isten ad józan belátást kinek-kinek, királynak is lehetett volna ilyen józan belátása, ehelyett a feleség intézkedik. Nekünk is példa lehet, hogy ha Isten vmire azt mondaja, hogy nem, vagy hogy még nem, mi pedig másként gondoltuk vagy másként szeretnénk és azt mondjuk magunkaban, ha Isten nem akkor majd én megoldom (má' ne legyek ilyen szerencsétlen).

?rdekes, hogy Jezábel csak annyit mond, hogy meghalt Nábót, Áháb pedig nem kérdez utána, hogy hogyan. Magunk esetében is fontos, hogy ha valami bizonytalan, nem tiszta ügyben vagyunk de a vágyaink diktálnak akkor lehetséges, hogy mi sem akarunk a dolog mélyére látni mi sem kérdezzük Istent a dolog fel?l mert még hátha megmondja a végén akaratát. Illetve fontos látnunk, hogy Áháb király. Mindene megvan. Mégis Nábótnak az a kis földje kell neki. Nincsenek-e nálunk is ilyen kis földek, nem mérünk-e mi is hamisan abban, hogy sok mindenünk van még is mindig azt látjuk, hogy mink nincs...

?s a legf?bb, hogy Isten ezt mind látja a végén el is küldi Illést, hogy rámutasson, mit tett Áháb. Itéletet hirdet. De ez kegyelem mégis, mert nem azonnal következik az itélet hanem Isten el?bb rámutat a bűnére, amire lehet?sége van, hogy megbánja (kés?bb olvashatjuk is hogy Áháb ezt teszi). Mi se mondjuk ki másokra az itéletet, ez Isten dolga, és ? nekik is kegyelmezni akar, annak ellenére, hogy ha úgy tűnik is, bűnök elkövetése után nem történik semmi, egyszer mindenkinek majd el kell számolni Isten el?tt, nekünk is.

Hát még röviden is ennyi volt...

(Sz. Ágoston)

• Előző krónika
• Következő krónika