Sámuel ifi

Kicsit késve, de a múlt vasárnapi ifi krónikája, melyet Regina tartott a gyengeségekr?l és korlátokról:

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg ?t." (1János 3,1)

Sokszor halljuk az "Isten gyermekei vagyunk" kifejezést, mely már sokszor elcsépeltként hangzik, de szükségünk van újra és újra tudatosítani magunkban. Fontos, hogy alap(elv)ként benne legyen a tudatunkban.

Mondott egy idézetet: "Jézus megmenthette volna magát a kereszten, csakhogy akkor minket nem tudott volna megmenteni."

A problémákat az okozza, hogy beleütközünk a korlátainkba. Mindez azért keserít el minket, mert nem vesszük komolyan, hogy vannak gyengeségeink, hibáink. ?jra és újra megpróbáljuk függetleníteni magunkat Istent?l. Tudomásul kell vennünk, hogy ? Isten, mi pedig emberek vagyunk korlátokkal és hibákkal. Fontos, hogy ismerjük hibáinkat, gyengeségeinket. Engedjük, hogy Isten rámutasson a b?neinkre. Ez az els? lépcs?fok.

"...Ezért tehát, hogy el nem bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el nem bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el t?lem. De ? ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én er?m er?tlenség által ér célhoz." (2 Korinthus 12, 7-9)

Ebben Isten emlékeztet minket, tökéletlen voltunkra, és arra, hogy ? tökéletes.

Mennyire fontos a gyengeség egy közösségben?

Ne gondoljuk, hogy a másik ember jobb, mint mi. Nem szeretjük azt hirdetni, hogy mekkorát buktunk. Ha a korlátokat hangsúlyozzuk, az épiti a közösséget. Akkor érezzük, hogy mind emberek vagyunk, és mindannyiunknak vannak korlátai.

Pál a következ?képpen beszél nyíltan a gyengeségeir?l:

"Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." (Róma 7,19)

"?s én er?tlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok." (1 Korinthus 2,3)

Fontos, hogy beszéljünk a hibáinkról, hozzánk közel álló emberrel.

"Er?sségeink versengést, gyengeségeink azonban közösséget teremthetnek." El kell döntenünk, hogy jó benyomást vagy jó hatást akarunk tenni az emberekre.

"helyet se adjatok az ördögnek" (Efezus 4,27)

A kísértés negatív érzés, melyre egy egyszerű igen vagy nem a válasz. Ha nemmel válaszolunk, állhatatosabbá válunk, ha igennel, bűnt követünk el. Gyakorlással kell fejlesztenünk, hogy ellent tudjunk mondani.

Sokan úgy gondolják, hogy az érzelmek, gondolatok felettünk állnak, de ez nem igaz.

Regina megosztotta velünk személyes példáját. Mindig is nagyon érzelmes ember volt, és ezt nem tekintette hibának, úgy gondolta, hogy ? nem tud ebben megváltozni. Nyáron kint dolgozott Ausztriában, ahol egy osztrák n? megmondta neki, hogy milyen érzelmes. Sosem gondolta, hogy ezt valaki meg meri neki mondani, hiszen túl érzékeny. Majd világossá vált számára, hogy Isten azt akarja, hogy hagyja el ezt a gyengeséget.

"...és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk." (Filemon 1,6)

Ez a folyamat örökké tartó tanulás, hiszen a keresztyén ember állandóan megújul. Fontos, hogy Isten mutasson rá ezekre a dolgainkra. Bár az emberek félnek a változásoktól, régi szokások elengedését?l és újak felvételét?l, de engedelmeskednünk az ?rnak, mikor rámutat arra, hogy miben kellene változnunk.

"Mert nem olyan f?papunk van, aki ne tudna megindulni er?tlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsidó 4,15-16)

Isten sosem mondja, hogy túl nehéz esetek vagyunk. Nem mond le rólunk. Meg tudja érteni, milyen az emberi lét, biztat, hogy forduljunk hozzá bizalommal.

"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." (János 14,15)

Ha komolyan vesszük, hogy szeret Isten, engedelmeskedünk neki, bizalommal fordulhatunk hozzá, mert ? nem adja fel.