Sámuel ifi

Ez alkalommal Jurányi Dóri tisztelt meg bennünket. A téma a hív? sémák voltak.

Ezt két oldalról lehet megközelíteni. El?ször is, h bennünk merülnek fel kérdések, és mindenkit?l csak sémákat hallunk. Másodszor, h nekünk kell valamilyen nehéz helyzetben mondanunk valamit, de nem tudunk semmit sem mondani sémákon kívül. Aztán elgondolkoztunk, mit mondanánk, ha vállófélben lenne valaki az ismer?seink közül, vagy a szomszédunk gyerekét elütötte volna egy autó.

Közösen összeszedtünk néhány sémát:

• a hív? ember nem lehet magányos, mert ott van Jézus Krisztus
• "az ?r adta, az ?r vette el."
• biztosan benne van Isten tervében, majd meglátod, h csak a javadra van
• azért történt, mert vétkeztél
• nem tudsz mást tenni, imádkozz
• akit szeret az ?r, azt megdorgálja
• hittel fogadd el, miért nem tetted még le?
• Isten senkit sem terhel erején felül

A séma attól lesz séma, h nem személynek szól, hanem helyzetnek. Nincs benne szeretet, és lapos, elkoptatott közhely.

Mi tehát a teend?? Igét kell mondani? Tudjuk, h az Ige megáll, ha az nem, akkor semmi más sem. De azt is tudjuk, h a nem helyén mondott igével bántani lehet. Kialakult egy képlet, hogy áldás = minden földi jó. Szenvedés = büntetés. Ha nincs áldás, nem vagy fedhetetlen. Erre a képletre húzták rá Jób életét, és ilyen képletekre húzzák rá ma is a hív?k életét. Attól lesz valami séma, h nem helyénmondott. A baj az, ha figyelmen kívül hagyjuk, h nincs két egyforma ember, nincs két egyforma helyzet és reakció. Sémáink oka, h nem tudunk mit kezdeni a másik bajával. Nem tudunk azonosulni vele, mert nekünk is sok a gondunk. Hogy lehetünk a másik ember felebarátai? Nem úgy, hogy mondunk egy sémát, és visszavonulunk a saját világunkba. Mi a megoldás?

Szem el?tt kell tartani, h a másik emberr?l va szó, nem rólam. Nem én vagyok a fontos. Tiszteljem a másikat. A legrosszabb mindig az, ha szó nélkül hagyom. Amire szükség van, az nem képlet, nem megoldani kell, hanem kifejezni együttérzésemet, ne vonjam meg t?le. Tartozunk egymásnak a szeretettel. Fontos meghallgatni, h miben szorulna segítségre, ?szinte odafigyeléssel. Merjek ?szinte lenni az érzéseimmel, hogy engem is meghalad a gondja, engem is sokkol, és merjem neki is megmutatni hogyan érzek. Sokszor mondjuk azt, h ha szükséged van rám, hívjál. Ezzel átadtuk a labdát, tudjuk, h nem fog hívni. Miért nem mi hívjuk? Végül pedig próbáljunk megért?ek lenni azokkal, akik nekünk sémát mondanak, bocsássunk meg nekik, mert ez egy nagyon nehéz kérdés.

Kulich Julcsi

2006. január 22.

• Előző krónika
• Következő krónika