Szolgáló: Thomann Ádám
2006. január 15.
"Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az ?r eljöveteléig. Íme, a földművel? várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és kés?i es?t kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és er?sítsétek meg a szíveteket, mert az ?r eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó el?tt áll." (Jk 5,7-9)
Arról beszélgettünk, mit jelent számunkra a várakozás. Az els? kérdés az volt, hogy mi az amit most várunk. Válaszként többek között a vizsgaid?szak vége, a következ? félév, az érettségi, a felvételi, emberek megújulása, nyár, sok szabadid? hangzott el (mégcsak id?ben sem ebben a sorrendben). Ezután az következett, hogy jó-e várni, illetve ha nehezen várakozunk, akkor ennek mi az oka. Válaszok szerint: Attól is függ, hogy jó-e várni, hogy mit várunk. Megnehezíti a várakozást, ha nem tudjuk, mi következik. A bizonytalanság félelmet szülhet, ennél jobbnak látszik, ha az ember "csak" türelmetlen. Felmerült az is, hogy vannak dolgok amiket esetleg csak addig várunk, amíg nem tudjuk, hogy milyenek is valójában, és kés?bb, ha megismerjük ezeket, alábbhagy a lelkesedés. Az is elhangzott, hogy ha valamit nagyon várunk, akkor az egészen ki tudja tölteni a gondolatainkat, és ez megakadályozhat minket egyebek mellett az Istenre való odafigyelésben is. A következ? kérdés az volt, hogy mit érzünk olyankor, ha valami máshogyan történik, mint ahogyan vártuk. Elhangzott, hogy ez többféle lehet, de általában rossz érzés, néha idegesség, néha keserűség. Az is felvet?d?tt, hogy ha az ember mástól vár valamit, amit aztán nem kap meg, akkor el?fordul az is, hogy eszébe jut egy olyan helyzet, amiben ? viselkedett hasonlóan, ? nem tette meg, amit vártak t?le, vagy amit megígért. Tehát ilyen helyzeteken keresztül is jobban megismerheti magát az ember.
Az igerészhez visszatérve azt láthatjuk, hogy a földművel? áll el?ttünk példaként. Az a földművel?, akit nagyon kiszolgáltatottnak ismerünk. Hiába fárad, ha nem jön meg az es?, de az is baj, ha túl sok es? jön. Ez a kiszolgáltatottság azonban a földművel?höz hasonlóan minket is arra késztet, hogy Isten cselekedetére, az ? beavatkozására várjunk. Ezt tekinthetjük jó várakozásnak. A végcélt mi is tudjuk "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek, ahol én vagyok, hogy lássák az én dics?ségemet, amit nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete el?tt." (Jn 17,24) Tanuljuk meg Isten közbeavatkozását, s nem a magunk álmainak megvalósulását várni. Így imádkozhatjuk: "Legyen meg a te akaratod.". Így kaphatunk olyan ajándékokat is, amelyeket nem is gondolnánk. Példa lehet Hóseás, akinek Isten azt parancsolta, hogy vegyen feleségül egy parázna n?t, aki aztán ezt követ?en is paráználkodott. Hóseás aligha így képzelte a családi életét. Viszont ez szorosabb Istennel való szorosabb közösségbe vihette ?t, mert felesége hűtlensége hasonló volt Izráel Istennel szembeni hűtlenségéhez. Emellett magunk is sokszor tapasztalhatjuk, hogy bizonyos dolgok nem olyan szépek, mint elképzeltük ?ket. Ádám elmesélte, hogy régebben nagyon vonzották ?t a távoli nagyvárosok. Amikor aztán tizedikes korában eljutott Párizsba, az Eiffel-toronyról körbenézve csalódott volt, hogy ez az, amit annyira várt.
Más oldalról nézve mondhatjuk, hogy Isten is várakozik. Várja azt, hogy használhatóak legyünk azokra a feladatokra, amiket nekünk szán. A korai és kés?i es?k a mi életünkben sokszor nehéz id?szakokat jelentenek, mégis ezek azok, amelyekre szükség van. Fontos kérdés, hogy mi segítjük vagy késleltetjük növekedésünket. Az Istenhez való odafordulás, az engedelmesség áldás, az igeolvasás hanyagolása, az engedetlenség akadályozza az el?rejutást. Ádám elmondta, hogy nehéz id?szak volt a Dávid-ifibe való bekerülése. Egy jó id?szak végét, és egy akkor még bizonytalan kezdetét jelentette. De kapott egy nagyon jó baráti közösséget a többi ifivezet?vel, s?t munkahelyére is egy az ifivezet?i levelez? listáról érkezett levél révén került.
Elgondolkodhatunk azon is, hogy kire hány percet tudunk várni. Mennyi id? után hívjuk fel, vagy ha nem lehet elérni, mennyi id? után hagyjuk ott. Ez sokszor jó indikátora annak, hogy mennyire fontos nekünk az illet?. Ha arra gondolunk, hogy Isten milyen sokat várt, illetve vár ránk, megállapíthatjuk, hogy Isten nayon türelmes velünk. Ez arra indíthat minket, hogy mi is türelmesek legyünk másokkal. Azt is megérthetjük ebb?l, hogy a harcainkat nem nekünk kell megnyernünk, illetve azt is, hogy más embereket sem nekünk kell megváltoztatnunk. Nekünk is türelmesnek kell lenni, ahogyan Isten is türelmes.
?sszegzésként három kérdés hangzott el:
Még egy rész hangzott el a Zsoltárok könyvéb?l:
Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk! Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek b?ven van búzájuk és boruk. (Zsolt 4,7-8)
Ezután még arról beszélgettünk, hogy hogyan érthetjük meg Isten akaratát, amikor egy helyzetben döntenünk kell. Fontos, hogy készek legyünk neki engedelmeskedni, de sok esetben kell konkrét vezetés nélkül döntenünk. Fontos az, hogy ilyenkor sem vagyunk egyedül, ilyenkor sem hagy el minket. Merjünk bízni benne.
Irgalmas és kegyelmes az ?r, türelme hosszú, szeretete nagy. (Zsolt 103,8)
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek el?ször az ? országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,34)
M. Balázs
2006. január 15.
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed