Szolgáló: Gödör István
2005. október 2.
Mélyen tisztelt Sámuel-ifi!
A másodikai ifit Gödör István (szerdai ifi) tartotta.
Kérdésekkel kezdte az alkalmat:
- Tudjuk-e mi a közös a szivárványban, az úrvacsorában és az istentiszteletben?
-> szövetség, jelenlét, emlékezés stb.
- Emlékezünk, hogy 2004. október 2-án mit csináltunk?
-> ???
- ?s emlékszünk a múlt hét szombatjára, vasárnapjára?
-> Már inkább...
- ?s a mai napra?
-> Kristálytisztán...
- ezek alapján észrevehetjük, hogy mennyire a természetünk része a feledés...
- A Tízparancsolatot fel tudnád-e most mondani?
-> Fogjuk rá...
- Hol van benne az 'emlékezés'?
-> A nyugalom napjánál!
István az alakalom alapigéjéül a 2Pét1:2-15-t vette.
A részben azt találjuk, hogy az apostol háromszor is említi az emlékezést, egyszer pedig a feledést.
Elmondta, hogy ez év március 15-én lett számára hangsúlyossá az emlékezés fontossága. Nem csak a történelmi ünnepeinkkel kapcsolatban, hanem magával Istennel kapcsolatban is. Sokszor hajlamosak vagyunk a mindennapi, automatikusan elvégzett dolgainkat is elfeledni, kihagyni.
Még a feledésr?l: Sokan tanulunk(tanultunk) úgy vizsgára, hogy az azt megel?z? 48 órában vágtuk be a féléves anyagot. A vizsgálatok kimutatták, hogy az így megszerzett tudás 90%-t a vizsga utáni két napban el is felejtjük. A meghallgatott szövegb?l 15%-t tudunk visszadni annak hallása után (így az ifit tartó, ha az alkalom végén visszakérdezi az elmondottakat, ennél jobb eredményre ne is számítson!!!). Ez talán normális dolog? Mit lehet ez ellen tenni?
Áll az élethosszig való tanulás fogalma - a hív? ember esetében is! Sokszor az ifit tartó egy "sláger történetet" hoz alapigeként. Amint meghalljuk, máris bólogatunk, hogy igen, ezt már ismerem, nem is várok sokat az alkalomtól. De ilyenkor könnyen meg is szégyenülhetünk, mert az igemagyarázó újabb és újabb dolgokat bont ki a már sokat hallott igéb?l...
- Milyen emlékeztet?ket használunk?
-> naptár, jegyzetfüzet, mobil, PC, kézre írás, cetli stb.
- ?s az igékhez?
-> igéskártya, jegyzetfüzet, ajtófélfa...
Axióma: Ahhoz, hogy emlékeztessenek, az kell, hogy felejtsünk.
amnézis - felejtés, az egyszer megszerzett tudás szándékos, vagy akarattól független elvesztése
A felejtés természetünk része; a bűn egyik következménye.
Néha jó is lehet a felejtés
A probléma:
Mikor érdemes felejteni:
Istenr?l tudnunk kell, hogy NEM felejt.
emlékezés - (Biblia alapján) olyan tett, mely a múlt cselekményeit feleleveníti, és arra bíztat, hogy egy újból megismétl?djék.
Az ?R nem feled!
"?n vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!" (?zs43:25-26)
Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a saját cslekedeteinkért, szépségünkért, okosságunkért stb. fog könyörülni rajtunk az ?R - de NEM! mindezt önmagáért teszi!
- Kinek kell emlékezni az ige szerint?
-> Mózesnek, Józsuénak... ...a választottaknak.
Azoktól nem várhatjuk el az emlékezést, akik nem az ?Rnak megváltott gyermekei.
-Hogyan emlékeztet az ?R?
"Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vígasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem." (Zsolt119:49-50)
"Mindenek el?tt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélekt?l indíttatva szólaltak meg az Istent?l küldött emberek." (2Pét1:20-21)
Hitünk alapja az íge, ezért kell az ígére emlékeztetnünk.
Az alapigénk alapján Isten mindenek el?tt megajándékozott a hittel => igaz emberség => minden ember iráni szeretet => ... magyarán a hitb?l fakadóan gyümölcsöket termünk. Ha nincs gyümölcs, életfontosságú az, hogy emlékeztettessünk az ígére!!
Ezek után István egy rakat igehelyet említett. Ezek annyira sokan vannak, hogy ha minden igaz, mailben meg fogjuk kapni az ? teljes jegyzetét idézetestül - sz?röst?l-b?röstül.
Az áldást NEM az igeolvasásért kapjuk, hanem az igeolvasás ÁLTAL!
- Hitünk hogyan növekedhet?
- a hit hallásból van
- a hallás pedig az Isten igéje által!
ige => hallás => hit => gyümölcs -> ha gyümölcs nincs => emlékeztetés - de mi által? Hát az ige által! => ige => hallás => hit => ... és így tovább -- egészséges visszacsatolás...
a hitünket kell növelnünk, mert ha hitünk van, akkor annak egyenes következménye az, hogy (egyre több) gyümölcsöt termünk. Térjünk vissza mindig Istenhez és az ? igéjéhez, és a növekedés nem fog elmaradni!
Ehhez:
Isten áldjon benneteket!
E_Ádám
2005. október 2.
Szolgáló: Gödör István
2005. október 2.
Az alábbi leirat az ifitartó saját jegyzete, ezért sokszor vázlatos és nincs teljesen kifejtve
Körkérdés:
Mi a közös a szivárványban az úrvacsorában és a vasárnapban? Az, hogy emlékeztetni akar valamire!
Csináljunk egy kis felmérést:
Ki tudja elmondani a tízparancsolatot? - abban, hol van az emlékezés? (nyugalom napja)
Alapigék:
(2Pt. 1,2-15) Kegyelem és békesség adassék néktek b?ségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ? isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük ?t, aki saját dics?ségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, s?t a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. ?ppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneib?l megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban meger?síteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. ?s így dics?ségesen fogtok bemenni a mi Urunk és ?dvözít?nk, Jézus Krisztus örök országába. Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlev? igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekr?l.
?zs. 43,25 ?n, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. [?zs 1,18; 42,9. 11; 44,22; Jer 31,34; Ez 20,9. 14. 22; 36,22-23; Mk 2,7]
?zs. 43,26 Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!
Az alkalom születése
Március 15.-éi élmény.
Reggeli csendességek hangsúlya
Napóleon
megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
Otthon, munkahelyen
Voltatok-e már úgy, hogy azt mondtátok, hogy valamit már százszor hallottatok és Ti azt már tudjátok, nincs is arra szükség, hogy újra halljátok, akár munkahelyen a rend szabályait, akár otthon mit hova kell tenni. A válasz nyilván IGEN. Aztán egy mozdulatban leleplezted magad, hogy habár egyértelmű volt mégsem tudtad úgy tenni a dolgot, ahogy az korábban olyan egyértelmű volt.
Vizsgán
Vizsgákra való felkészülés idején az ember nekiesik a tanulmányoknak és egy nap alatt "megtanul" egy féléves anyagot. Vizsgálatok kimutatták és ezt csak meger?síteni tudom, hogy 48 óra elteltével elveszíti az ember a tudást.
Tudtad-e,
Hogy egy meghallott szöveg elhangzása után közvetlenül, kb. 15%-ra emlékszik az ember.
Mai tanulási modell
?lethosszig tartó tanulás, diplomaosztómon, ezzel búcsúztatott az elnök. Ugye jó pap is holtig tanul...
Ifin, istentiszteleten
Biztos voltatok már úgy is, hogy eljöttetek ifire és meghallottátok a témát és azt mondtátok, na ezt már százszor halottam és nem tud újat mondani sem. ?n legutóbb a Ron Clegg alkalmán voltam így a tékozló fiú történetével... aztán szépen csendben magamban meg is szégyenültem...
Eszetekbe jut-e valami olyan dolog ami az eddig elhangzottakkal kapcsolatos. Osszátok meg velünk.
Emlékeztet?k
Az ajtófélfán az Igék, minden könyvben Igés kártya. Asztal fölött Tízparancsolat. Tegnapi hír, hogy az USA-ban a bíróságokról is kiszorul a IGE és Isten.
Milyen emlékeztet?t használtok?
Kérdés szükség van-e ezekre? Szükség van-e emlékezésre, emlékeztetetésre? Járjuk körül kicsit...
Kezdjük azzal, hogy ha nem lenne felejtés nem lenne szükség emlékezésre...
A felejtés
Az egyszer megszerzett ismeretnek, tudásnak szándékos, vagy az akarattól független elvesztése. Az emberi természethez a bűn miatt hozzátartozik. Különösen Isten jótéteményeit és ajándékait feledi el könnyen az ember. Ez pedig Isten értékelése szerint azt jelenti, hogy Róla, az ?rról feledkezik el (5Móz 32,18; Bír 3.7; Zsolt 78,7.11; 106,13; ?zs 17,10; 51,13; Jer 2,32; 3,21; 13,25; Ez 23,35; Hós 8,14; 13,6). Könnyen elfelejti az ember Isten parancsait, rendeléseit is. Pedig maga is tudja, hogy az ilyen irányú emlékezés különösen kedves az ?r el?tt (5Móz 26,13; Zsolt 119,93.141; Jak 1,24k).
A feledés háládatlansághoz vezet, méltóvá teszi az embert arra, hogy elfeledkezzen róla az Isten. Ő azonban nem feledékeny. Annak, aki egyetlen verébr?l sem feledkezik meg, feltétlen gondja van népe elesettjeire, nyomorultjaira (Zsolt 9,13; 9,19; ?zs 49,15). Ez akkor is igaz, ha az ember olykor úgy érzi, hogy Isten megfeledkezett róla (Zsolt 13,2; 42,10; 44,25; 74,23; 77,10; ?zs 49,14; JSir 5,20). Ő ?r, akinek emlékezetéb?l sem a jó, sem a rossz nem eshet ki (Ám 8,7; Zsid 6,10). Az ? ?r volta kizárja azt is, hogy neki az ember feledékenysége ártson. Sokkal inkább az ember számára jelent veszélyt a feledés (Zsolt 50,22; Zsid 12,5; 2Pt 1,9).
Az, hogy a feledés háládatlanságba visz és egyébként is veszélyt jelent, nem eredményezheti a múlt dolgaihoz való ragaszkodást. A nem emlékezés, a feledni nem tudás Izráelt Isten ellen zúgolódóvá tette (2Móz 16,3). Igaza van Pálnak, amikor a jöv? érdekében a múltat feledni akarja (Fil 3,13k).
Jótékony formája a feledésnek az, amikor Isten az ember bűneire nem emlékezik (Ld. BŰNBOCSÁNAT; ?zs 43,25; Jer 31,34). Krisztus szerint az ember ebben nemcsak követheti, hanem kell is hogy kövesse az Istent (Mt 6,12.14; Lk 11,4).
Anamnézis
A héb. zikkárón "emlékezés", "emlékeztet", "emlékeztetés" megfelel?je. A gör. anamné-t?b?l képzett olyan f?név, amely az igében megjelölt cselekvés folyamatát kifejez? f?nevek sorába tartozik (nomina actionis). A Biblia szerint az emlékezés, és emlékeztetés olyan tett, amely a múlt eseményét feleleveníti és indítást ad arra, hogy az rendszeresen történjék.
Az ?SZ-ben 4Móz 10,10 szerint Isten szövetséges népe körében az öröm napjain, az ünnepek, és a hónapok kezdetén meg kellett fújni a kürtöket, az ég?-, és hálaáldozatokra. Ezek emlékeztették Izráelt a szövetséges Isten tetteire, és a maguk helyzetére. A 2Móz 12,14 szerint a páskaünnep az egyiptomi szabadulásra való emlékezés ünnepe, amely évr?l évre ismétl?dött. A nagy engesztel? áldozat Isten szövetséges népét emlékeztette a bűnre és a szabadításra.
Az ?SZ-ben az 1Kor 11,24 és a Lk 22,19 szerint Jézus búcsúvacsorája alkalmával azt a feladatot kapja tanítványi köre, hogy az ? engesztel? áldozatának bemutatása után emlékezésüknek emlékeztetésben kell folytatódnia.
Krisztus követ?i az ?r útmutatása szerint úgy emlékeznek kereszthalálára, engesztel? áldozatára, hogy a vele való közösségben meger?södve emlékeztetik ?t ígéreteire, amely reménységet jelent a teremtett világ számára és szolgálatukra egyaránt. Az anamnézisben az ?skeresztyén egyház az úrvacsora ünneplése alkalmával már Iustinus óta (Dialógus a zsidó Trüfónnal 41,1), a szenvedésre való emlékeztetést, és az áldozatvállalására való elkötelezést látja. Az anamnézis az úrvacsora liturgiájának olyan részlete, amely Krisztus áldozatára úgy emlékeztet, hogy elkötelez az ? szellemében való, szeretetét megtapasztalható valósággá tev?, szabadítását hirdet?, bűnbocsánatát érvényesít? életre, tettekre. Jézus olyan aktivitást vár követ?it?l, mint amilyet áldozata hirdet. (Ld. még ?RVACSORA).
Emlékezés
Els?sorban Isten képessége, amellyel mindenkire és mindenre emlékezik, de emberi képesség is, az ember azonban gyarló, feledékeny lévén emlékeztetésre, serkentésre, segítségre szorul, hogy emlékezni tudjon (h. zákar, zéker, zikkárón és g. anamnészisz, mnémé, mimnészkomai, mneia, phroneó = emlékezés, emlékezet, emlékezni, emlékeztetni).
Emlékeztetés
Az ember rászorul az emlékeztetésre (2Móz 13,3-10; 20,8; 4Móz 15,39; 5Móz 6,8; 11,18; Jób 36,24; Jer 51,50).
Kinek kell emlékezni? 2Móz. 17,14 Akkor így szólt az ?R Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe 1Krón. 16,12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.
Miért kell emlékezni? Zsolt. 119,49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.
Emlékeztet? eszközök: a kürtzengés (3Móz 23,24; 4Móz 10,9-10), réz-tömjénez?k (4Móz 17,4k), emlékkövek, oszlopok (Józs 4,7), éfód (2Móz 28,2; 39,7) emlékáldozatok (Zsid 10; 3Móz 2,2.9; 4Móz 5,26) és emlékkönyvek (3Móz 5,12; 6,15; 4Móz 5,15.18; Mal 3,16).
Az ?SZ-ben a hét els? napja, Jézus Krisztus feltámadásának a napja is örömünnep. Az ünnepi örömök lényege az Isten hatalmas tetteire való emlékezés, s az Istennel való él? találkozás az istentiszteleti közösségben. Ha ez utóbbi elmarad, akkor elmarad az igazi öröm is.
Zsid. 10,3 De az áldozatok évr?l évre a bűnökre emlékeztetnek.
IG?K - folyamatában
- Van-e olyan, hogy úgy érezzük, hogy Isten elfeledkezett rólunk? - 77. Zsoltár, ?zs.49.
- Mit szabad elfelejteni? - Fil. 3-13- a hátunk mögött hagyott dolgokról, 2Pt. 1:4- bűneinket
Jak. 1,23-24 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.
Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
Magunktól ilyenek vagyunk - Elfelejtjük a dolgokat - Nem is tudunk, akarunk engedelmeskedni.
?zs. 49,14-15 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ?R, megfeledkezett rólam az én Uram! [2Móz 13,9; ?zs 40,27]
Megfeledkezik-e csecsem?jér?l az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
S?t sokszor még azt is gondoljuk, biztos elhagyott az Isten.
JSir. 5,20-22 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú id?n át?
Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
Isten az aki változtatni tud állapotunkon azzal, hogy magához térít. Megint Isten lép el?ször.
Zsolt. 77,10-14 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az ?R tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Amit tenni tudunk, hogy emlékeztetjük magunkat, egymást Isten dolgaira. Több zsoltárnak is az a címe, hogy EML?KEZTETŐ (38, 111)
?zs. 51,13-16 Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! [5Móz 32,18; Zsolt 104,2. 5; ?zs 10,20; 17,10; 44,24; 45,12; Jer 2,23; Ez 23,35] Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. [Zak 9,11] Mert én, az ?R, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! [Jer 31,35] Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!
Mi ugyan elfelejtkezhetünk Alkotónkról, de Isten népévé leszünk, lettünk. Isten mást gondolt fel?lünk.
Fil. 3,13-15 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig el?ttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Amit viszont tehetünk, hogy el?re tekintve fussuk meg pályánkat a cél felé!
ISTEN mir?l/kir?l emlékezik meg?
Mir?l IGEN - Isten megemlékezik az egyes emberr?l, választott népér?l és a népekr?l (1Sám 1,19; Zsolt 8,5; 98,3; 115,12; 9,13; 136,23; Jer 2,2; Lk 1,54); megemlékezik a szövetségr?l (1Móz 9,15-16; 2Móz 2,24; 6,4; 3Móz 26,44; Zsolt 105,8; 111,5; Ez 16,60), a bűnökr?l és vétkekr?l (Jer 14,10; Hós 9,9) ellenségeir?l (Zsolt 137,7).
Mir?l NEM - ?zs. 43,25 ?n, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.
1Krón. 16,15 ?rökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára.
Gondolatok:
-Igeolvasás által kapjuk az áldást nem miatta! Az emlékezés által növekedhet hitünk, de nem miatta!
-Nincs arányban az áldás amit kapunk azzal amilyenek vagyunk, ezért nincs összhangban a kett?
-Ha a kötelességekre, bűneinkre emlékszünk - elcsüggedünk, elbukunk - lelkiismeret-furdalás, depresszió
-Ha Krisztusra emlékszünk, Isten tetteire, megváltására akkor felszabadulunk.
Gödör István
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed