Sámuel ifi

Megkésve bár, de törve nem, elétek tárom mir?l szólt a vasárnapi ifi.

Bibliaóránkat ez alkalommal Finta Zoli tartotta, aki sokáig a Timóteusok ifivezet?je volt, ma már inkább a családapa szerepében remekel.

Jegyzeteim között sikeresen megtaláltam a mai ifi el?zményét, amelyet szinte napra pontosan 11 hónappal ezel?tt tartott nekünk Neszmélyen. A téma akkor és részben most is a párválasztás volt.

Akkor a f? kérdések ezek voltak:

• Ki kereshet párt magának?
• Ki az, aki alkalmas a számomra?

1. Ki keressen magának párt?
Akiben van vágy egy pár után. Pál ír err?l az 1Kor 7-ben:

• (1b-2) "...jó a féfinak asszonyt nem érinteni. A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje."
• (8-9) "A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni."

2. Ki az, aki alkalmas lesz nekem?

• a) Tetszen nekem, és én is neki - kölcsönös legyen a szeretet.
• b) Hasonló élethelyzet
• c) ?sszeillés (azonos életcélok, életkorban passzolás, hasonló műveltség) - az alaptermészetek különböz?sége nem kizáró ok.
• d) Legyen békesség bennem (és persze Istennel szemben is)
• e) Igei vezetés - nehéz téma, mert amikor az ember szerelmes, nem épp objektív szemmel olvassa az igét, hanem a megfelel?en lila, vagy rózsszín ködön át...

Föl kell tenni azt a kérdést is, hogy mire kell nekem a társ?
Amire ne kelljen: anya/apapótléknak, "már mindenkinek van, csak nekem nem"-bels? hang elhallgattatására, a kiegyensúlyozatlanságom ellenszeréül (majd nem fogok ennyit ordítozni, majd fogok sokat tanulni, majd segítek otthon... az esetek 99%-ában a rossz természet megmarad olyannak, mint amilyen volt.)

Fontos: Továbbra is Isten legyen az els? az életünkben, és a társ a második!

Még egy fontos szempont: "Felemás igába ne hajtsd fejedet!" (a helye nem tom' hol van). Ez az ige nem véletlenül találtatik a Bibliában...

Csak olyan elvárásaink legyenek a másikkal szemben, amiket mi is teljesíteni tudunk. Ha viszon tökéletes társat akarsz, akkor válaszd Jézust!

(hangsúlyozom, hogy érdemes az 1Kor 7-et végigolvasni)

?s akkor jöjjön a vasárnapi ifi sűrítménye (persze a két alkalomnak voltak átfedései, ezeket nem írom le újra)

Az együttjárás

1. El kell, hogy vállalják a felek egymást mind otthon, a családban, mind a gyülekezetben, és elötelezik magukat a másik mellett("nem nézegetünk más felé")

2. Az elkötelezés viszont nem arról szól, hogy mindkét fél csak a házasságot látja a kapcsolat egyetlen lehetséges végs? kimenetének.

Zoli felolvasta a házassági fogadalmat, majd azt emelte ki, hogy az Istennel kezd?dik és Istennel is fejez?dik be(!). Ezek után egy-két kiragadott gondolat nyomán folytatta:

1. "Szeretem" - ez jelent teljes hűséget illetve a teljes megelégedettséget feltételezi

2. "vele szentül élek" - olyan tisztességgel közeledni a másikhoz, hogy Isten el?tt is megállhassak. Ha a másik testileg is tetszik, az nem baj, de ? egészben kelljen!
Szentség: fontos, hogy mindketten külön egyénként kezeltetünk Isten színe el?tt - még nem vagyunk egy test. Istenen keresztül vagyunk egyek. ?s így a másikat Istennel való kapcsolatában ne bíráljuk felül ("nekem ezt üzente az íge, úgyhogy te is tégy így..." "?n megértettem, hogy te leszel a feleségem, úgyhogy okvetlenül térj észhez, és ne légy mán' olyan mkacs...")

3. "vele tűrök, vele szenvedek" - ezen kitétel az együttjárás idejében a testi köt?désre vonatkoztatható. Fontos, hogy ebben legyenek határok. Megkerülhetetln pont az, hogy Isten a szex helyét a házasságban jelölte ki.
A testi kapcsolat maximálisan kiszolgáltatottá teszi az embert, ezért szükség van hozzá egy nagyfokú védettségre. Ezt az biztosítja, ha tudhatom, hogy a másik örökké ott lesz velem, mellettem. A szexuális kapcsolatban nemcsakhogy sok ajtót ki kell nyitnom- az teljes megnyílás a másik el?tt. Rosszkor, rossz helyen rossz partnerrel megnyílva súlyos sebesüléseket szerezhetünk, s kés?bb is nehezen tudjuk ezeket az ajtókat újra megnyitni (tán még a házasságban is).
Sajnos a test mindig sokkal el?bbre vinne, mint ahol a lélek van.
De meddig lehet elmenni? Mondjuk a gombokig, de odáig sem feltétlenül. Legyen egy végs? határ, amihez ragaszkodunk! De ugye ilyenkor sok energia felgyűlik az emberben, amit valahogy le kellene vezetni... Itt belép a prevenció: vezessük le másban ezen energiákat (munka tanulás, sport, mosogatás...), illetve ne ingereljük a másikat... Segíthet az a tudat, hogy nem egyedül szenvedünk, hanem együtt a másikkal. - Tessék beszélgetni róla!
Fontos tudni, hogy a határt átlépve már nagyon nehéz visszatáncolni. "Aki már átült a Trabantból egy Mercibe, azt nehezen lehet meggy?zni arról, hogy mégiscsak a Trabival kéne járni..."

A következ? pont az együttjárásban jelentkez? konfliktusokkal foglalkozott.

1. A jószándékból(!) adódó konfliktusok
Az alapkonfliktus: az egyik fiúból van, a másik lányból... ("Mindkét fél mást akar: a férfi a n?t, a n? meg a férfit")
Sok súrlódás oka például az eltér? szeretet-nyelv (= ki hogyan szeret adni és kapni szeretetet). Ezeket hasznos felsorolni: 1. "Elismer? szavak"(-beszélgetés) 2."Min?ségi id?"(-id?t rászánni a másikra) 3."Ajándékozás"(-ajándékok/figyelmességek) 4. "Szívességek"(-"szolgáltatások"pl.: WC-tartályt megszerelni...) 5. (Testi-)érintés. Hogy ezekb?l hogyan lesz veszekedés, vagy elválás? ?gy, hogy nem vesszük észre, hogy a másik mit szeretne kapni, meg mis is csak várjuk, hogy a másik a kedvünkre tegyen, ahogy mi szeretnénk-->Meg kell értenünk, hogy a másiknak mi kell. (Szakirodalom: Gary Chapman: Egymásra hangolva - Az öt szeretetnyelv a házasságban, Harmat Kiadó, Budapest, 2002. Valszeg az iratterjesztésben is kapható (???))

2. Az egyén által kezdeményezett konfliktus
"majd én megmondom...", "mert én jobban tudom, mint te...", "tessék már csinálni, mert ezt már 100-szor megbeszéltük..."
Megjegyzés/jótanács: addig ne házasodjatok össze, míg legalább egyszer össze nem vesztetek és ki nem békültetek egymással!
Fontos, hogy e4l?ször Istennel kell rendeznem az indulataimat és érzéseimet!
Legyek kész a bűnbánatra, és el?ször magamban keressem a hibát, ne próbáljam másra/másikra kenni. Ezután pedig legyek kész a bocsánatkérésre, mégha a másik nem is kész bocsánatot kérni - nem biztos, hogy belátja a hibáját!
Sokszor áll el? az a probléma, hogy a másikat válaszás elé állítja: válassza ?t, VAGY a születi! Ilyet ne tegyünk. Legyen harmonikus a kapcsolat a (nagy)szül?kkel! Visszafelé pedig az érvényes: a szül? alapvet?en a gyermeke javát akarja, de néha lehet korlátolt ezen igyekezetében (értsd jól).

Még egy témát érintettünk: a szolgálatét.
Itt is az érvényesüljön, amit már említettünk - a házasság el?tt, különállóakként kezel minket Isten. Ki lehet jelenteni: a szolgálat magánügy.

A cél az lenne, mint ahogyan az emmausi tanítványoknaál megtörtént: mentek ketten hazafelé, melléjük szeg?dött valaki, beszélgettek, és egyszercsak észrevették, hogy ott van Isten is velük!

Ha Istenben vagyunk, és betartjuk a játékszabályokat, akkor az ?r meg fogja mutatni, hogy jó úton járunk-e vagy sem.

A kérdések során fölvet?dött, hogy egy kapcsolatnak hogyan lehet vége:

• fontos, hogy egyértelműen viselkedjünk. (de nem kell taplónak lenni...)
• Rögzítsük a játékszabályokat
• Ne SMS-ben szakítsunk...

Kissé hosszúra sikeredett a beszámolóm, de úgy hiszem, hogy ez a téma fontos (mint ahogyan általában mind az, amir?l az ifik szólnak). Ha valamit nem írtam elég pontosan, vagy tán hibáztam volna, tessék azokra a pontokra rákérdezni, meg kijavítani, és majd az okosabbak (értsd: Bibliát jobban ismer?k) biztosan egyb?l világossá teszik.

Mindnyájatoknak áldott hétvégét!

E. Ádám

2005. március 6.

U.i.: Ne feledjétek: szombaton imakör, vasárnap pedig vasárnap lesz!!! ;-))

• Előző krónika
• Következő krónika