Sámuel ifi

Tiborral voltunk, és a Jn 13,1-16(?) volt a vezet? szál a magyarázatban.

A teljes megértéshez nem árt, ha felidézzük a Lk 22-b?l Az utolsó vacsorát.

Tehát közeledett a húsvét ünnepe, Jézus ekkor már tudta, hogy eljött az ? órája.

Az utolsó vacsora közben vagyunk. Ismét megjelenik a versengés motívum (ld. Salamon bölcs ítélete) ezúttal a tanítványok részér?l, akik a ?Ki a legnagyobb?? kérdésre keresték a választ.

A szokás szerint a házigazda szolgáinak feladata volt a lábak megmosása, azonban a vacsoránál nem voltak jelen szolgák, így felvet?dött a kérdés: Ki a legkisebb? ergo a tanítványok közül ki lehetne az, aki a lábmosást elvégzi. Míg ezen tanakodtak, Jézus gondolataiban megjelenik a mennybemenetel! Tudja, hogy Ő a legnagyobb, mert az Istent?l jött és az Istenhez megy. Megtudja azt is, hogy Júdás fogja majdan elárulni. Ezért nagy a kontraszt, hogy ?, aki a legnagyobb, ? végzi el végül a lábmosást.

Ennek lelki síkon lesz jelent?sége, noha a tanítványok közül sokan még nem látják meg ezt, de Jézus cselekedete gyakorlatilag ?lelki lábmosás?, azaz lelki megtisztulás, a bűnt?l való szabadulás. Lelki lábmosás az úrvacsora, a bűnbánat, a megaláztatás. Aki ezeket megteszi, hatalmat nyer Istent?l.

Két kérdést válaszolhatunk meg magunknak ennek kapcsán:

• Miért lehetsz nagy, ill. miért lehetsz Isten gyermeke?
• ?rzed-e, hogy Isten gyermeke vagy?

A hétköznapi életre lefordítva a magyarázatot: a legegyszerűbb példa az, amikor valakire haragszol, nem szólsz hozzá, lehet?ség szerint kerülöd a vele való érintkezést. Nos ezekben a helyzetekben kell megtennünk az els? lépést afelé, hogy bár engem bántottak meg, mégis én megyek oda a másikhoz tisztázni a dolgokat.

Attila

• Előző krónika
• Következő krónika