Sámuel ifi

Az emmausi tanítványok történetét tanulmányoztuk a Lk 24,13-36 alapján.
?Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemt?l hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szeg?dött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel ?t. Ő pedig így szólt hozzájuk: »Mir?l beszélgettek egymással útközben?« Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?« »Mi történt?« - kérdezte t?lük. Ők így válaszoltak neki: »Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép el?tt; hogyan adták át a f?papok és a f?emberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ? fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ? él. El is mentek néhányan a velünk lev?k közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; ?t azonban nem látták.« Akkor ? így szólt hozzájuk: »?, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdics?ülnie?« ?s Mózest?l meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: »Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!« Bement hát, hogy velük maradjon. ?s amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ? azonban eltűnt el?lük. Ekkor így szóltak egymásnak: »Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta el?ttünk az Írásokat?« Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük lev?ket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az ?r, és megjelent Simonnak. Erre ?k is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel ?t a kenyér megtörésér?l.?

• Mi jellemz? a tanítványokra?
  • egészen belemerülnek gondjaikba. Tanakodnak, benne van szívük lelkük, nem is tudnak másra gondolni. Nem jellemz? esetleg ránk is, hogy belemerülünk mi is egy adott témába? S csak akörül forog az agyunk? Nagyon lehúzó tud az ilyen lenni, pont a lényegr?l, Jézusról veszi el a figyelmet, s átveszi az els? helyet életünkben.
  • van közösségük a tanítványoknak egymással, kommunikálnak, beszélgetnek, vitatkoznak. De mindezt Jézus nélkül teszik. Róla beszélnek, de nélküle. Az, hogy van egy közösségünk, még önmagában nem old meg semmit, még úgy se, ha abban a közösségben Jézusról beszélünk akár órákat is, ha Ő nincsen köztünk. Fontos, hogy ne csak Jézusról beszéljünk, hanem igazán Őt kövessük a mindennapokban, Vele éljünk. Egy ifi sem baráti közösség, nem csak a közös programokból áll, Jézusnak kell összekapcsolnia minket. Alapból egy-egy cél össze tud kapcsolni embereket, de igazi, örökre szóló közösséget csak Jézusban meggyökerezve lehet megélni.
    Negatív hatás, a keserűség kötötte ?ket össze.Manapság is mennyire jellemz?, hogy valami negatív dolog (panaszkodás, keserűség, vagy akár közös ellenség) köt össze valakiket. Ez el?bb-utóbb mindenképp ki fogja fejteni a romboló hatását.
  • A tanítványok ezt mondták: ?Azt reméltük?... s nem jött be. Sokan ballagunk így: ?Nekem volt valami elképzelésem, én azt hittem, én úgy gondoltam, s nem úgy lett?. Akár eljuthatunk odáig is, ?hogy az ?rban csalódtam?. Jó, ha tudjuk viszont, hogy ilyenkor nem Istenben csalódunk, max. a Róla alkotott elképzelésekben. Isten sehol nem ígéri, hogy minden kívánságunkat teljesíti, nem Isten szolgál nekünk.
    A tanítványok csak a saját elvárásaikra figyeltek, csak maguk körül forogtak. Nekünk is milyen sokszor vannak elvárásaink: egymás felé, környezetünk felé, akár a gyülekezet, ifi felé. S ha valami nem úgy alakul, ahogy gondoltuk, akkor egyb?l csalódottak vagyunk, s a magunk vélt igazát védjük.
  • Akadályozta ?ket valami a látásban. Minket is hányszor akadályozhat valami a tiszta látásban, a Vele való kapcsolatban. Lehet ilyen egy konkrét bűn, megkötözöttség, de akár a saját lustaságunk, flegmaságunk, vagy keserűségek, elvárások, elfoglaltságok.
    Fontos, hogy csak Jézus tud megszabadítani az akadályoktól, csak Őt?le lehet a szabadulást kérni. A két tanítvány se tudta magát kihúzni a bajból, saját magukat megvigasztalni.
• Mi jellemz? Jézusra?
  • Melléjük szeg?dik. ?rdekli Őt, mi van velük, nem közömös irántuk. Mindig Jézus keresi el?ször a bajba jutott embert.
  • Nem sért?dik meg, hogy nem ismerik fel Őt. Mi hányszor meg tudunk apróságokon sért?dni (elfelejtették a születésnapot, stb...), s kimondani, hogy ?na akkor én már nem is vagyok fontos...? Jézus csak a tanítványokkal tör?dik, nem magával. Ő azt nézi, hogy mit adhat, nem azt, hogy Ő kap-e valamit közben.
  • Határozottan tanítja ?ket. A tévelygéseket helyreteszi, tiszta vizet önt a pohárba. Jézus mindig ?szintén beszél velünk is, nálunk is rámutathat keményen dolgokra. A kérdés, hogy mi hallgatunk-e Rá, mint a tanítványok, vagy inkább a sz?nyeg alá seperjük a dolgokat?
  • el?ször Ő kérdez, hagyja, hogy kiöntsék a tanítványok a szívüket Neki. Kezelésbe veszi ?ket, lelkigondozza ?ket. Látta, hogy bajuk van, empátia volt jellemz? Rá. Mi is így tudjuk a másikat meghallgatni?

A tanítványok Emmausba mentek, pont az ellenkez? irányba, mint ahol a kereszthalál történt, amiért Jézus eljött a világba. Nekünk is érdemes megvizsgálni, hogy esetleg nem egy Emmausba vezet? úton vagyunk-e: a keserűség, elvárások, csalódások, hív? g?g útján...

• Előző krónika
• Következő krónika