Próbáinkban
Szolgáló: Kovács Anna
2008. március 2.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 4.18 MByte)
Áná :)) (születési nevén: Kovács Anna Dóra) tartotta, a téma egy szóban összefoglalva: Próbáink.
Alapigeként a Róm 8, 31-39-et olvatuk fel: "Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, s?t feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetét?l? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok gy?z?dve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövend?k, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetét?l, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. "
Sokszor el?fordul velünk, ill. ezen kaphatjuk magunkat akár naponta is, hogy az igazi, valós dolgokat próbáljuk utánozni. Vagy gyakran felépítünk valamit, rávetítünk, belemagyarázunk dolgokat. Aztán rá kell jönnünk, hogy az, amit csinálunk, annak semmi köze nincs a valósághoz, ill., hogy a vetít?gépünk igencsak torzít, s nem működik jól. Van, amikor az ember egyszerűen elkezdi tisztán látni azt, hogy milyen romhalmazt is épített, s mennyire nem mennek a dolgai. Miért van az, hogy ennyire hullámzik az életünk, miért nem tudunk mindig Istenben bizakodva, örömmel élni, miért nem tudunk mindig hinni?
A 32. versben pedig ezt olvashatjuk: "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Isten tehát mindenhol mindenben a legjobbat akarja Nekünk, mi mégis sokszor a saját elképzeléseink szerint alakítjuk az életünket, s ez az alapprobléma. Isten ezért tűzbe küld minket (próba), hogy megtisztítson: "Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom ?ket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom ?ket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom ?t. Ezt mondom: Népem ?, és ? ezt mondja: Uram, Istenem!" Zak 13,9
Isten tehát sokszor tűzbe küld minekt is megtisztítani. 3 szakaszra vette Áná a próbákat:
1, Isten meg akarja láttatni velünk, hogy nem vagyunk tiszták. Sokszor nem vesszük komolyan, hogy vannak bűneink, hibáink. Emellett pedig semmibe vesszük azokat a kínokat, amiket Jézus szenvedett miértünk, a mi bűneinkért. Egyedül Isten szabadíthat meg ezekb?l! Vsizont az is fontos, hogy nem elég nekünk csak belátni ezt, rájönni erre, a cselekdni akarás is kell!!! Isten cselekvésre szólítja a hitet és az emberi akaratot (tehát mindkett?t).
2, égetnek a tűz lángjai. Vagyis az ember a legnagyobb lelki nehézségekben van... Ilyenkor könnyű távozni, azt mondani, hogy "bocs, nekem erre nincsen szükségem", s eltávolodni Istent?l is. Lehet?ség Istent is otthagyni, s nagy nehézséget okoz az is nekünk általában, hogy ezeket a próbákat egyedül kell végigcsinálnunk. Meg kell tanulnunk egyedül Istent?l er?t meríteni! Ő az egyetlen, Akihez mindig mehetünk, aki soha nem hagy cserben minket. S minden másban, ami nem Isten, csalódhatunk sajnos. Ha Istenb?l tudunk er?t meríteni, akkor másoknak is a javára lehetünk. S mi is csak akkor tudunk szeretni embereket, ha amikor T?le kapunk ehhez szeretetet.
3, Kilépünk a tűzb?l, vége a próbának. Tapasztalatokat szerzünk ilyenkor:
Na hát mára zárom a Sámueles krónikáskönyvet egy újabb bejegyzéssel... Reméljük, hamarosan ismét kinyílik és ír bele valaki egy másik ifir?l. :)))
Zoli:)
Alapigeként a Róm 8, 31-39-et olvatuk fel: "Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, s?t feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetét?l? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok gy?z?dve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövend?k, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetét?l, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. "
Sokszor el?fordul velünk, ill. ezen kaphatjuk magunkat akár naponta is, hogy az igazi, valós dolgokat próbáljuk utánozni. Vagy gyakran felépítünk valamit, rávetítünk, belemagyarázunk dolgokat. Aztán rá kell jönnünk, hogy az, amit csinálunk, annak semmi köze nincs a valósághoz, ill., hogy a vetít?gépünk igencsak torzít, s nem működik jól. Van, amikor az ember egyszerűen elkezdi tisztán látni azt, hogy milyen romhalmazt is épített, s mennyire nem mennek a dolgai. Miért van az, hogy ennyire hullámzik az életünk, miért nem tudunk mindig Istenben bizakodva, örömmel élni, miért nem tudunk mindig hinni?
A 32. versben pedig ezt olvashatjuk: "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Isten tehát mindenhol mindenben a legjobbat akarja Nekünk, mi mégis sokszor a saját elképzeléseink szerint alakítjuk az életünket, s ez az alapprobléma. Isten ezért tűzbe küld minket (próba), hogy megtisztítson: "Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom ?ket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom ?ket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom ?t. Ezt mondom: Népem ?, és ? ezt mondja: Uram, Istenem!" Zak 13,9
Isten tehát sokszor tűzbe küld minekt is megtisztítani. 3 szakaszra vette Áná a próbákat:
1, Isten meg akarja láttatni velünk, hogy nem vagyunk tiszták. Sokszor nem vesszük komolyan, hogy vannak bűneink, hibáink. Emellett pedig semmibe vesszük azokat a kínokat, amiket Jézus szenvedett miértünk, a mi bűneinkért. Egyedül Isten szabadíthat meg ezekb?l! Vsizont az is fontos, hogy nem elég nekünk csak belátni ezt, rájönni erre, a cselekdni akarás is kell!!! Isten cselekvésre szólítja a hitet és az emberi akaratot (tehát mindkett?t).
2, égetnek a tűz lángjai. Vagyis az ember a legnagyobb lelki nehézségekben van... Ilyenkor könnyű távozni, azt mondani, hogy "bocs, nekem erre nincsen szükségem", s eltávolodni Istent?l is. Lehet?ség Istent is otthagyni, s nagy nehézséget okoz az is nekünk általában, hogy ezeket a próbákat egyedül kell végigcsinálnunk. Meg kell tanulnunk egyedül Istent?l er?t meríteni! Ő az egyetlen, Akihez mindig mehetünk, aki soha nem hagy cserben minket. S minden másban, ami nem Isten, csalódhatunk sajnos. Ha Istenb?l tudunk er?t meríteni, akkor másoknak is a javára lehetünk. S mi is csak akkor tudunk szeretni embereket, ha amikor T?le kapunk ehhez szeretetet.
3, Kilépünk a tűzb?l, vége a próbának. Tapasztalatokat szerzünk ilyenkor:
- tisztábbak leszünk
- megtanulunk megosztani mindent Istennel
- rájövünk, hogy a próbák értünk vannak, hogy ezzel is er?södjünk, növekedjék a teherbírásunk
- azért van rájuk szükség, hogy Isten bevigyen minket a célba
Na hát mára zárom a Sámueles krónikáskönyvet egy újabb bejegyzéssel... Reméljük, hamarosan ismét kinyílik és ír bele valaki egy másik ifir?l. :)))
Zoli:)