A cethal és Jónás
Szolgáló: Varga Róbert
2008. január 20.
Filmhíradó a 60-as évekb?l:
"A Magyar Népköztársaság dolgozó népének minden tagja! Elvtársak és elvtársn?k! Kedves ifjúság! Hatalmas csodának lehetnek most mindannyian szemtanúi, ha ellátogatnak ?budára, az Amfiteátrum területére! Kivételes alkalom, hogy országunk területén üdvözölhetünk egy igazi, modern szocialista vasútvonalunk segítségével messzi földr?l hozzánk érkezett bálnát, teljes terjedelmében. Akik id?t, energiát, no és egy kis spórolt pénzt nem sajnálva ellátogatnak eme kivételes természeti csodát megtekinteni, azok olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, melyet rajtuk kívül csak kevesen élvezhettek még szerte e világon. Gyermekeink legnagyobb örömére, az állat belseje teljes egészében bejárható, a szájától a farkáig, leleményes tudósaink javaslatára pedig még be is rendezték ezt a hatalmas monstrumot különböz? bútordarabokkal, hogy még jobban szemléltessék vele a vízi eml?s gigantikus méreteit. Annak érdekében, hogy minél hosszabb ideig gyönyörködhessünk benne, az állatot hatalmas jégdarabokkal hűtik, így a látványosság megtekinthet? egy egész héten át f?városunkban, majd utána Debrecenben is. A programot pedagógusoknak külön is figyelmükbe ajánljuk, osztályok, gyermekcsoportok részére ugyanis kedvezményes belép?ket is biztosítanak."
Mekkora sületlenség, mi?
Pedig: a hír igaz! Varga Róbert ezzel a kis élménybeszámolóval kezdte a vasárnapi ifit, majd ifjúságunk ítél?széke elé terjesztette története igazságtartalmának megítélését. Az ifink teljes megosztottságáról tett tanúbizonyságot (ez is igaz!), míg végül Róbert "bácsi" eloszlatta kételyeinket, bár a hír igazságát bizonyító újságcikk(ekk)el még mindig adósunk. :) De azt is mondhatnám, aki nem hiszi, járjon utána! Irány az Országos Széchényi Könyvtár! Az eredményes oknyomozók között értékes sámueles tárgynyereményeket sorsolunk ki!
Talán a Jónás könyve az egyik legkritikusabb pontja az egész Szentírásnak, és a legvitatottabb bibliai könyvek közé tartozik. Vajon elhisszük-e? Még akkor is, ha nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani? Mítosz-e vagy valóság? Vagy tekintsünk el valóságtartalmától és vizsgáljuk ehelyett inkább az erkölcsi igazságtartalmát, azt, hogy mit üzen nekünk, a XXI. század emberének ez a rövid kis bibliai könyv?
De mi is Jónás könyvének f? mondanivalója? Ajánlom mindenkinek figyelmébe (ez itt a reklám helye :) ), hogy az iratterjesztésben kapható egy teljes evangelizációs sorozat is Jónás könyvér?l, melyet még Kálmán bácsi tartott 1989-ben (ez is igaz!).
Jónást elhívja Isten, hogy menjen Ninivébe, és prédikáljon nekik. Ugyanakkor az Izráel és Asszíria közötti konfliktus, az Asszíria iránt érzett megvetés hatására Jónás nem tud engedni Istennek ("még a végén megtérnének ezek a hitványak" - mondhatta Jónás). Ezért épp az ellenkez? irányba indul útnak, Tarsísba (a mai Spanyolország tengerpartján található), melyet akkoriban az addig ismert világ végének is tekintettek.
De a tengeren vihar támad, mindenki imádkozik "a maga istenéhez", miközben Jónás mélyen alszik. ?rdekes, hogy a pogányoknak kell a kiválasztott nép gyermekén elszörnyülködniük, azon, amit tett. Végül Jónás maga ajánlja fel, hogy dobják ?t be a tengerbe, s ennek hatására a tenger háborgása megszűnik. ?rdekes, hogy még ez a momentum is Isten dics?ségét szolgálja: "Ezért az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ?rnak." (Jónás 1, 16)
Ezután bekapja Jónást a hal. Azonban nem arról olvasunk, hogy mindez véletlenül történt. Az ?R rendelte oda azt a halat. Ez hogy lehetséges? Hogy adhat parancsot Isten egy halnak? Ezt mi nem tudjuk elképzelni. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor mi csak úgy arrébb tudunk tenni egy könyvet az asztalon. Azért, mert "hatalmunk" van a könyv felett. Isten pedig mennyivel hatalmasabb! Neki elég kimondania valamit, és az úgy lesz. (Gondoljunk csak a teremtésre! Ott egyedül az emberr?l írja a Szentírás, hogy Isten "formálta", minden mást csak teremtett a szavával.)
Jónás már az elején megérti Isten szavát, mégsem imádkozik. Csak akkor, miután már lenyelte ?t a hal. Ekkor viszont már úgy imádkozik, mint aki bizonyos abban, hogy ?t az ?R megszabadítja:
"Ezt mondta: Nyomorúságomban az ?Rhoz kiáltottam, és ? meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad el?l. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az ?Rra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótev?jüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ?Rtól jön a szabadulás! Az ?R pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre." (Jónás 2, 3-11)
Amikor Jónást kidobták, csak a hajóból esett ki, de Isten kegyelméb?l nem! Ha mi is úgy érezzük, hogy épp mélységben, a "hal gyomrában" vagyunk, tudhatjuk, hogy Isten ott is velünk van, akármit is tettünk. ?s ha bármilyen tragédia történik is velünk, jó tudnunk, hogy Isten akkor se hagyott el minket. (Egy német családban történt, hogy a három gyermek hegyet mászni indult, de sosem értek haza többé. A sírjukra mégis azt írták rá, hogy Isten kezében maradtak.) Itt azonban a "hal gyomra" következmény volt, amit megel?zött az, hogy Jónás nem engedelmeskedett.
Három nap után újra Isten szólt, s a hal kiköpte Jónást, ráadásul pont a szárazföld partjánál. Nem is olyan messze Ninivét?l. Akkoriban körülbelül háromszázezer (!) ember élhetett e (ma Irak területén fekv?) nagyvárosban. Három nap kellett volna a bejárásához. Jónás csak egynapi járásra megy be, a niniveiek azonban mégis megtérnek, és ezért Isten nem zúdít rájuk veszedelmet. Ez az utolsó tömeges megtérés az ?szövetségben.
Jónás azonban mégsem tud örülni, hanem kemény marad a szíve. Továbbra sem szereti a niniveieket. Nem képes elfogadni, hogy Isten másképp cselekedett, mint ahogy azt ? várta, s?t, kívánta. Nem érti meg: Isten ugyanúgy szeret minden embert, akik mind drágák Neki (hiszen az Ő keze alkotásai), és nem csak a kiválasztott népére van gondja. (Ez el?revetíti az ?jszövetség nagy örömüzenetét is: azt, hogy az Evangélium minden népnek szól!) S?t, majd kés?bb Isten ítélete épp az asszírok által fogja elérni a kettészakadt zsidó állam rossz úton járó északi részét, Izraelt.
?s mi a helyzet a mi nehézségeinkkel? Isten tud-e ezzel minket nevelni? Ennél sokkal rosszabb, ha valakivel Isten nem foglalkozik, nem szól hozzá, hanem hagyja, hadd menjen a maga útján! Ugyanakkor mindannyian "más anyagból vagyunk", "más fából faragtak minket", ezért Isten is másképp bánik velünk, nevel minket: kit kisebb, kit nagyobb nehézségekkel. Ugyanakkor ne feledjük: a nehézségek ideig valók, míg az üdvösségünk örök. ?s hogy Isten a nehézségeket mind azért adja, hogy általuk szembesüljünk valódi önmagunkkal, mélyebb hitre jussunk, megszentel?djünk, és ezáltal er?sebb emberként kerüljünk ki bel?lük.
No, csak ennyi.
Áldott hetet Nektek!
Szabolcs