A lelki kiskorúság és nagykorúság
Szolgáló: Cseri Kálmán
2007. december 2.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 11.05 MByte)
Kálmán bácsi tartotta az ifit, a lelki kiskorúság és feln?ttség volt a téma
Zsid. 5,11-14:
"Err?l nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi id? multán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére."
Kálmán bácsi nemrég volt egy ifin, ahol fórumot tartottak, lehetett bármit kérdezni. Nagyon jó kérdések hangzottak el. ?rdekes volt, hogy a dolgok mögé kérdeztek rá, amire azt mondjuk, hogy ez evidens. Jöttek a miért kérdések, és sokszor mégsem tudtak válaszolni. Volt egy ilyen kérdés is:
Bűn-e a naivság? Ezen a kérdésen ifi után elgondolkodott Kálmán bácsi, és most nekünk is feltette a kérdést. értelmez? szótárban: naiv = kevés tapasztalat birtokában hiszékeny, gyermeteg
A megoldás kulcsa a gyermeteg.
Ha egy gyermek gyermeteg, az természetes, de ha egy feln?tt gyermeteg, az már kóros. Ha egy gyermeknek kevés tapasztalata van, az magától érthet?d?, de ha a feln?ttnek is, az már baj.
A naivság alapvet?en nem bűn, de lehetnek olyan következményei, hogy azok már bűnök lehetnek. Ha volt lehet?sége tapasztalatokat és ismereteket szerezni, de elmulasztotta, az bűn. A mulasztás már bűn.
5 tulajdonság jellemzi a kiskorú és nagykorú keresztyént, az igeszakasz alapján:
1. "eltompult a hallásotok" A kiskorúak önmagukat adják, kevésbé képesek mások befogadására, nem hallgatják meg a másikat,. Károli fordításban: "restek lettetek a hallásra" -> lusták
Azaz közömbösek, érdektelenek. A legsúlyosabb esteben annyira önmagával van tele az ember, hogy csak ez ömlik ki bel?le.
kisgyerek: mások vannak értem fen?tt: én vagyok másokért
Jakab levele 1,9: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra" A kicsik belevágnak a másik szavába, képtelenek végigvárni a másik mondanivalóját.
Ez az Igére való odafigyelésre is vonatkozik!
2. Nagykorú: tudja mit beszél Kiskorú: azt beszéli, amit tud Aki nagyon hamar beszél, sokszor azt sem tudja, mit beszél. Locsog, fecseg felel?tlenül.
Péld. 18,21: "Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van."
Sokszor nem számolunk a mondandónk következményével!
Ef.4,29: "Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják."
Csak ami hasznos, ami épít.
3. "arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire"
A hit útján is el?fordulhat! Sokszor az a baj, hogy nincs is igénye az embernek arra, hogy tanuljon. Legyünk tanulékonyak! A bölcs ember még ott is tanul, ahol nem azért volt, hogy tanuljon.
Szellemileg is legyen étvágyunk. Sokszor sajnos nem is célunk, hogy növekedjünk.
Az 1. -> fülem-, a 2., -> a nyelvemet vette célba Isten Igéje. A 3. -> az eszemet veszi célba: utánna járok-e, felírom-e, megpróbálom-e megérteni, amit hallok, és forgatom-e a szívemben? (mint Mária) A tanulékony embert ez jellemzi.
4. "tejre van szükségük, nem kemény eledelre"
tej = Isten szeretetére vonatkozó örömhír, amit ingyen ad Isten. Ez az inygen kegyelemr?l szóló tanítás. Kapsz, amit csak t?le kaphatsz.
kemény eledel = próba, feladat, amit kapok, azt tovább adom Ezt is kapom, és ez is jó! Mennyi rugalmasság van az emberben? A kicsi hisztizik, ha a program változik. Mi tudunk-e alkalmazkodni, alkalmazkodni a másikhoz, alkalmazkodni a szükségeshez?
Kemény eledel a szenvedés, a kritika is. A kritikára támadással védekezünk, ahhelyett, hogy végiggondolnánk igaz-e. Felül kell tudni emelkedni a dolgokon.
tej: "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok"
kemény eledel: "menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet"
Kaphatunk tejet is, na de ne csak azt egyem!
5. "érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére"
Itt elmondott Kálmán bácsi egy példát: Egy kisgyerek felajánlotta barátainak, hogy a bélyegei közül mindenki hazavihet egyet. Mindenki választhatott,persze a szépeket és a nagyokat választották ki. Egy gyerek nem választott, hanem a végén rámutatott egyre, egy látszólag csúnyára, szürkére. Ezt ne add oda senkinek, mert ez nagyon értékes - mondta a barátjának. Akkor vigyed azt el te -válaszolt neki. Nem, ezt tartsd meg, vagy add el, az apukám biztosan sok pénzt ad majd érte.
A gyerek egy bélyeggyűjt? fia volt, aki apja mellett megtanulta, melyik bélyeg értékes. Így volt erre már érzéke. Nekünk is ilyennek kéne lennünk, meglátni az életben, mi a jó, mi az értékes. Van-e már ehhez érzékünk, kitanultuk-e már?
A szemem rá van-e állva arra, hogy Isten szerint mi a jó?
Mint érett feln?tt, úgy viszonyuljunk a dolgokhoz.
3Móz.10,10: "A papoknak feladatuk volt, hogy különbséget tegyenek szent és nem szent között, hogy helyesen taníthassák a népet"
1.->fület veszi célba
2. -> nyelvet
3. -> az észt
4. -> a gyomrot
5. -> érzékszerveinket, a szemet
Befejezésként Kálmán bácsi felolvasott egy igeszakaszt: Ef. 4, 13-15: "míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a feln?ttkorra, a Krisztus teljességét elér? nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenest?l ?hozzá, aki a fej, a Krisztus."
Zsid. 5,11-14:
"Err?l nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi id? multán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére."
Kálmán bácsi nemrég volt egy ifin, ahol fórumot tartottak, lehetett bármit kérdezni. Nagyon jó kérdések hangzottak el. ?rdekes volt, hogy a dolgok mögé kérdeztek rá, amire azt mondjuk, hogy ez evidens. Jöttek a miért kérdések, és sokszor mégsem tudtak válaszolni. Volt egy ilyen kérdés is:
Bűn-e a naivság? Ezen a kérdésen ifi után elgondolkodott Kálmán bácsi, és most nekünk is feltette a kérdést. értelmez? szótárban: naiv = kevés tapasztalat birtokában hiszékeny, gyermeteg
A megoldás kulcsa a gyermeteg.
Ha egy gyermek gyermeteg, az természetes, de ha egy feln?tt gyermeteg, az már kóros. Ha egy gyermeknek kevés tapasztalata van, az magától érthet?d?, de ha a feln?ttnek is, az már baj.
A naivság alapvet?en nem bűn, de lehetnek olyan következményei, hogy azok már bűnök lehetnek. Ha volt lehet?sége tapasztalatokat és ismereteket szerezni, de elmulasztotta, az bűn. A mulasztás már bűn.
5 tulajdonság jellemzi a kiskorú és nagykorú keresztyént, az igeszakasz alapján:
1. "eltompult a hallásotok" A kiskorúak önmagukat adják, kevésbé képesek mások befogadására, nem hallgatják meg a másikat,. Károli fordításban: "restek lettetek a hallásra" -> lusták
Azaz közömbösek, érdektelenek. A legsúlyosabb esteben annyira önmagával van tele az ember, hogy csak ez ömlik ki bel?le.
kisgyerek: mások vannak értem fen?tt: én vagyok másokért
Jakab levele 1,9: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra" A kicsik belevágnak a másik szavába, képtelenek végigvárni a másik mondanivalóját.
Ez az Igére való odafigyelésre is vonatkozik!
2. Nagykorú: tudja mit beszél Kiskorú: azt beszéli, amit tud Aki nagyon hamar beszél, sokszor azt sem tudja, mit beszél. Locsog, fecseg felel?tlenül.
Péld. 18,21: "Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van."
Sokszor nem számolunk a mondandónk következményével!
Ef.4,29: "Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják."
Csak ami hasznos, ami épít.
3. "arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire"
A hit útján is el?fordulhat! Sokszor az a baj, hogy nincs is igénye az embernek arra, hogy tanuljon. Legyünk tanulékonyak! A bölcs ember még ott is tanul, ahol nem azért volt, hogy tanuljon.
Szellemileg is legyen étvágyunk. Sokszor sajnos nem is célunk, hogy növekedjünk.
Az 1. -> fülem-, a 2., -> a nyelvemet vette célba Isten Igéje. A 3. -> az eszemet veszi célba: utánna járok-e, felírom-e, megpróbálom-e megérteni, amit hallok, és forgatom-e a szívemben? (mint Mária) A tanulékony embert ez jellemzi.
4. "tejre van szükségük, nem kemény eledelre"
tej = Isten szeretetére vonatkozó örömhír, amit ingyen ad Isten. Ez az inygen kegyelemr?l szóló tanítás. Kapsz, amit csak t?le kaphatsz.
kemény eledel = próba, feladat, amit kapok, azt tovább adom Ezt is kapom, és ez is jó! Mennyi rugalmasság van az emberben? A kicsi hisztizik, ha a program változik. Mi tudunk-e alkalmazkodni, alkalmazkodni a másikhoz, alkalmazkodni a szükségeshez?
Kemény eledel a szenvedés, a kritika is. A kritikára támadással védekezünk, ahhelyett, hogy végiggondolnánk igaz-e. Felül kell tudni emelkedni a dolgokon.
tej: "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok"
kemény eledel: "menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet"
Kaphatunk tejet is, na de ne csak azt egyem!
5. "érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére"
Itt elmondott Kálmán bácsi egy példát: Egy kisgyerek felajánlotta barátainak, hogy a bélyegei közül mindenki hazavihet egyet. Mindenki választhatott,persze a szépeket és a nagyokat választották ki. Egy gyerek nem választott, hanem a végén rámutatott egyre, egy látszólag csúnyára, szürkére. Ezt ne add oda senkinek, mert ez nagyon értékes - mondta a barátjának. Akkor vigyed azt el te -válaszolt neki. Nem, ezt tartsd meg, vagy add el, az apukám biztosan sok pénzt ad majd érte.
A gyerek egy bélyeggyűjt? fia volt, aki apja mellett megtanulta, melyik bélyeg értékes. Így volt erre már érzéke. Nekünk is ilyennek kéne lennünk, meglátni az életben, mi a jó, mi az értékes. Van-e már ehhez érzékünk, kitanultuk-e már?
A szemem rá van-e állva arra, hogy Isten szerint mi a jó?
Mint érett feln?tt, úgy viszonyuljunk a dolgokhoz.
3Móz.10,10: "A papoknak feladatuk volt, hogy különbséget tegyenek szent és nem szent között, hogy helyesen taníthassák a népet"
1.->fület veszi célba
2. -> nyelvet
3. -> az észt
4. -> a gyomrot
5. -> érzékszerveinket, a szemet
Befejezésként Kálmán bácsi felolvasott egy igeszakaszt: Ef. 4, 13-15: "míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a feln?ttkorra, a Krisztus teljességét elér? nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenest?l ?hozzá, aki a fej, a Krisztus."