Bizonyságtétel
Szolgáló: Enreiter Ádám
2007. november 4.
itt letölthető az alkalom hangfelvétele (méret: 10.54 MByte)
Sziasztok Kedveskéim!
Tartozom nektek egy krónikával, a november 4-eivel. Bocsánat a késésért.
E. Ádám tartotta.
Az volt az alapgondolata, hogy sokszor mondjuk, hogy nem ismerjük egymás rendesen, úgyhogy beszélt egy kicsit magáról, arról, hogy Isten hogyan nevelgeti ?t kicsi korától kezdve. ?zsaiás 33,6 volt az alapige, mintegy mottója az eddigi életének.
"Békesség lesz a te id?d, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban, az ?r félelme lesz a kincse."
Hív? családban n?tt fel, természetes volt számára, hogy van Isten.
Nagypapája református lelkész, sokat játszott nyaranta a templomkertben, bejáratos volt az orgonához:) Nem gyerekórára járt, hanem istentiszteletre a feln?ttekkel, nem is emlékszik túl sok mindre bel?le.
Amikor Pasára kezdett járni konfirmáció el?készít?re, nem ismert senkit, csak próbálta valahogy túlélni az utolsó padban az órákat.
A konfirmációi eskü sem volt hittel elmondott fogadalom. Nyáron csak a barnabások hetére tudott elmenni, ahol Cseró, Pataki András vette a szárnyai alá. Akkor értette meg, hogy mi is az amir?l neki évek óta mesélnek.
Kérte imádságban Jézust, hogy lehessen a tanítványa. Gimnázium negyedikben lett egy barátn?je, akkortájt már nem is nagyon járt ifire.
Aztán az a kapcsolat lassan kiüresedett, vége lett. Kudarcként élte meg, de Isten megmutatta, hogy sokkal nagyszerűbbet készít neki.
Akkor kezdett el újra az ifibe is járni, ahol teljesen új csapattal találkozott.
Senki sem kérdezte, hogy hol járt ilyen sokáig, régi barátként üdvözölték.(az ifi vagy ? változott...ki tudja:)a ford.)
2.Bölcsesség és tudomány
Gimiben Isten nagyon sok örömet adott neki a tanulásban. B?ség zavarában szenvedett a továbbtanuláskor. Kertész, villamosmérnök, gépészmérnök, orvos is akart lenni, aztán amikor továbbjutott a fizika OKTVn, akkor úgy érezte, hogy neki fizikusnak kell lennie.
Az egyetemen csodálatos volt számára ilyen mélységig belelátni Isten harmónikus, tökéletes rendszerébe, világába. Aztán pár évvel kés?bb szakot váltott, utóbb látta, hogy megfutamodás volt, de már nem volt visszaút. Most matek-fizika tanárira jár, de olyan tanárok kezei közé került, akik lelket öntöttek belé, hogy most is lehet jól, érdekesen tanítani.
Középiskolában kezdett el verseket írni. Isten ajándékának tekintette ezt a lehet?séget, de sokáig inkább csak öncélú, önmarcangoló művek születtek, mostmár egyre inkább Isten dics?ségére tudja használni. A zene mindig fontos volt az életében, 15 évet tanult különböz? hangszereken.
Ezt a tudását most a kölkedi zenetáborokban, kórusban használhatja.
A TTK-s kör szintén sokat segített neki, mert ott muszáj volt alkalmat tartani, össze kellett szednie a gondolatait, másokat is hordozni kellett, nemcsak magát.
Így fordult át az egyke, magányos tudós alkatból közösségi emberré.
Most is vannak olyan bűnei, amiket már megtérésekor meglátott, és még most sem sikerült megszabadulnia t?lük, de egyre jobban látja, hogy nem szükségszerű, hogy az ember vétkezzen.
Ha mégis elbukik Jézusban kaphat rá bocsánatot, egyre bátrabban mer Isten elé állni a bűneivel, és Ő egyre gyakrabban meg is ?rzi.
"Teljes örömnek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek". Az engedelmesség ideje itt van. "Az Isten félelme lesz a kincse".
Tartozom nektek egy krónikával, a november 4-eivel. Bocsánat a késésért.
E. Ádám tartotta.
Az volt az alapgondolata, hogy sokszor mondjuk, hogy nem ismerjük egymás rendesen, úgyhogy beszélt egy kicsit magáról, arról, hogy Isten hogyan nevelgeti ?t kicsi korától kezdve. ?zsaiás 33,6 volt az alapige, mintegy mottója az eddigi életének.
"Békesség lesz a te id?d, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban, az ?r félelme lesz a kincse."
Hív? családban n?tt fel, természetes volt számára, hogy van Isten.
Nagypapája református lelkész, sokat játszott nyaranta a templomkertben, bejáratos volt az orgonához:) Nem gyerekórára járt, hanem istentiszteletre a feln?ttekkel, nem is emlékszik túl sok mindre bel?le.
Amikor Pasára kezdett járni konfirmáció el?készít?re, nem ismert senkit, csak próbálta valahogy túlélni az utolsó padban az órákat.
A konfirmációi eskü sem volt hittel elmondott fogadalom. Nyáron csak a barnabások hetére tudott elmenni, ahol Cseró, Pataki András vette a szárnyai alá. Akkor értette meg, hogy mi is az amir?l neki évek óta mesélnek.
Kérte imádságban Jézust, hogy lehessen a tanítványa. Gimnázium negyedikben lett egy barátn?je, akkortájt már nem is nagyon járt ifire.
Aztán az a kapcsolat lassan kiüresedett, vége lett. Kudarcként élte meg, de Isten megmutatta, hogy sokkal nagyszerűbbet készít neki.
Akkor kezdett el újra az ifibe is járni, ahol teljesen új csapattal találkozott.
Senki sem kérdezte, hogy hol járt ilyen sokáig, régi barátként üdvözölték.(az ifi vagy ? változott...ki tudja:)a ford.)
2.Bölcsesség és tudomány
Gimiben Isten nagyon sok örömet adott neki a tanulásban. B?ség zavarában szenvedett a továbbtanuláskor. Kertész, villamosmérnök, gépészmérnök, orvos is akart lenni, aztán amikor továbbjutott a fizika OKTVn, akkor úgy érezte, hogy neki fizikusnak kell lennie.
Az egyetemen csodálatos volt számára ilyen mélységig belelátni Isten harmónikus, tökéletes rendszerébe, világába. Aztán pár évvel kés?bb szakot váltott, utóbb látta, hogy megfutamodás volt, de már nem volt visszaút. Most matek-fizika tanárira jár, de olyan tanárok kezei közé került, akik lelket öntöttek belé, hogy most is lehet jól, érdekesen tanítani.
Középiskolában kezdett el verseket írni. Isten ajándékának tekintette ezt a lehet?séget, de sokáig inkább csak öncélú, önmarcangoló művek születtek, mostmár egyre inkább Isten dics?ségére tudja használni. A zene mindig fontos volt az életében, 15 évet tanult különböz? hangszereken.
Ezt a tudását most a kölkedi zenetáborokban, kórusban használhatja.
A TTK-s kör szintén sokat segített neki, mert ott muszáj volt alkalmat tartani, össze kellett szednie a gondolatait, másokat is hordozni kellett, nemcsak magát.
Így fordult át az egyke, magányos tudós alkatból közösségi emberré.
Most is vannak olyan bűnei, amiket már megtérésekor meglátott, és még most sem sikerült megszabadulnia t?lük, de egyre jobban látja, hogy nem szükségszerű, hogy az ember vétkezzen.
Ha mégis elbukik Jézusban kaphat rá bocsánatot, egyre bátrabban mer Isten elé állni a bűneivel, és Ő egyre gyakrabban meg is ?rzi.
"Teljes örömnek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek". Az engedelmesség ideje itt van. "Az Isten félelme lesz a kincse".