2007. július 1.
Réka egy nagyon fontos, ám a keresztyének között gyakran mell?zött témáról beszélgetett velünk március 18-án.
Ennek a folytatása és kiegészítése következik. Az el?zménye
itt olvasható el.
Bevezetésül sorra vettük ismét kapcsolataink két széls?séges (és lehetséges) változatát, és a középutat, mely a normális életvezetés, a mindennapok kulcsa.
1. Mint ismert, létezik a "romos ház" esete, avagy az olyan ember, akit mindenki kihasznál, ugyanakkor nem tör?dnek vele, sem az érzéseivel. Jó és rossz egyaránt, minden mennyiségben "ki-be jár" ezen a házon. Ennek megértéséhez alkalmas példa, föl is tehetjük akár saját magunknak, hogy valóban mindenre igent kell mondani? Tényleg minden szolgálat-lehet?séget el kell vállalni? Lehet, hogy van alkalmasabb ember nálunk, esetleg olyan, akinek kevesebb a terhe a vállán, esetleg neki ez pont jó lehet?ség Istent szolgálni.
2.?les ellentéte az ilyen típusú embernek az, aki olyanannyira zárkózott, hogy már változtatni sem képes állapotán. Igaz, így semmilyen csalódás, fájdalom nem éri, de id?vel változtatni sem tud majd ezen az állapotán. Pedig pontosan szükség van csalódásra, fájdalomra, mert ezekb?l születik a tapasztalat, a viszonyulásunk az emberekhez, csoporthoz, a kés?bbi hibákat így tudjuk kivédeni.
Mindannyian az örömtelen keresztényi életformát kellene ellensúlyoznunk (és végül teljesen elnyomni azt).
Az arany középút a határok kialakításával alkotható meg: megválasztjuk kit meddig engedünk magunkhoz közel. Ilyen az Istenben bízó, Jézussal szeretetkapcsolatban lév? ember.
Az eddig kihasználható emberek ráébrednek: "hagyni kell magunkat?". Ha addig valakinek a lelki szemetesládája volt, éppen így neveli felel?sségre a másikat, hogy az is meg tudjon küzdeni a problémáival, ill. azok megoldásáért.
Felsorolt Réka néhány szemléletformáló meghatározást az alábbi fogalmakra:
Harag: önmagában nem bűn, egy önvédelmi rendszer, megbántást, megbántottságot jelez, és keresztény emberek is ugyanúgy kéne
éljenek ennek a "jogával", hiszen ?k sem kivételek, ugyanúgy fölemésztik ?ket belülr?l az elfojtott indulatok.
Nem-et mondani valamire: egyfajta bátorság-próba. Merünk-e nem-et mondani bizonyos esetben, akár indok nélkül! A válasz egy "igen",
de felvállalva az esetleges konfliktust, ami a két fél javát szolgálja: jobban kiismered a másikat, reagációját ilyen élethelyzetben.
Más szempontból szabadságot ad nekünk: lehet?ségünk van az elutasításra. Gondoljunk csak bele, mi hogyan reagálunk, ha valaki nem-et
mond nekünk? Mi a helyzet akkor, ha Isten mond nekünk nem-et? Azért ez már komolyan elgondolkodtató, nem?
Az alábbi pontokat általában a "Biztosan...." szóval kezdjük.
Lássuk, valóban láthatjuk-e el?re a jöv?t!
1.Meghúzni egy határt önz?ség. -->Valójában aki ilyet tesz, gondot visel magára. Persze a széls?ségekt?l vonatkoztassunk most el. Vajon melyik a fontosabb: saját magunk védelme, vagy külvilág véleménye?
2.A határok miatt elfordulhatnak t?lem az emberek. -->Félelemérzetet kelt ez a "tudat", végül romos házzá válhatunk! ?rdemes mérlegelni, lehet vannak olyan emberek most körülöttünk, akik kés?bb nem számítanak majd, ha elfordulnak, nyilván nem értenek meg bennünket, de félelemre nincs ok, mindig lesz(nek), aki(k) megért(enek).
3. A határ haragot vált ki másokban. -->Valamiben korlátoznak bennünket, határt szabnak nekünk. Sokan az ebb?l fakadó indulatok levezetésére sporttal, vagy kemény fizikai munkával "válaszol". Jobb is ezt ellentételezni a megértésig, elkerülend? a depresszió a felgyülemlett és elfojtott haragtól. A sértettséget megfelel? módon kezelve az indulatok hamar oldódnak! Ugyanakkor megsért?dni nem szabadság kérdése, ugyanúgy jellem- és szemléletformáló hatásuk van.
4.A határok lelkiismeret-furdalást okoznak. -->A határozatlan emberek számára, de nem azoknak, akik két lábbal állnak a földön! Fontos az egyértelműség, különben hamis bűntudat keletkezhet.
5.A határok véglegesek, megszüntethetetlenek. -->Talán a legnagyobb tévhit. Jó példa erre a férfi-n? kapcsolata: els?re nem tudhatja senki, mit akar a másiktól.
Péld.30,18-19:
"Ez a három dolog csodálatos el?ttem, s?t négy dolgot nem értek: A sasnak útját az égen, a kígyó útját a k?sziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal."
A határokat, melyeket Isten állított nekünk, át nem léphetjük, de amelyeket Istennel építettük ki, vele ugyanúgy ledönthetjük.
A határok ismerete szabadságot ad!
Jézus is szabad volt!
(K. Attila)