Szolgáló: Cseri Kálmánné Enik?
2006. július 16.
A legutóbbi ifit Kálmán bácsi felesége, Enik? néni tartotta és a megbocsátásról volt szó.
Három kérdés köré lehet tagolni az elhangzottakat:
1., Az els? kérdéshez kapcsolódóan a Bibliában keresve igéket, a következ?ket lehet elmondani (a teljesség igénye nélkül):
Mk 11,25 ?s mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
Lk 6,37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Továbbá az Effézusi levélben található, hogy Isten is megbocsátott Krisztusban, valamint az ?rtól tanult imádságban érint?legesen felbukkan erre a kérdésre válasz: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.
Az ifin megbeszéltük, hogy a megbocsátani nem tudás tünetei elzárnak bennünket Istent?l és megmérgezi életünket, személyes kapcsolatainkat tönkre teszi (pl.: családi, baráti, házassági kapcsolat). Ilyen tünetek lehetnek: bizalmatlanság másokkal, bosszúéhség, ingerültség, feszített idegi állapot, vagy magába roskadás, kesergés, újra kezdeni nem tudás.
?sszegezve az els? kérdésre a választ: Azért kell megbocsátani, hogy Istennel rendezett kapcsolatunk legyen, és nem utolsó sorban hogy az életünk is rendezett legyen.
2., A második kérdéssel foglalkozva felsorolhatjuk az életünkben felmerül? azon helyzeteket, amikor meg kell bocsátanunk. Ezek a helyzetek lehetnek könnyen, nehezen megbocsáthatóak, vagy megbocsáthatatlannak véltek. Más szemszögb?l nézve lehetnek könnyen felismerhet?ek, lappangóak, felhalmozódóak, nehezen felismerhet?ek (pl: kinek kell megbocsátanom, és mit?)
Konkrétabb példákat véve: családok közötti pletyka, munkahelyi pletyka, örökségek során felmerül? kételyek (vagyon igazságos elosztása), irigység. Egészen apró félreértésekb?l ered? morgolódás, bosszúvágy melengette, fokozatosan felgerjed? harag, házasság során felmerül?, meg nem beszélt, le nem tisztázott problémák (lappangó, felgyüleml? düh a másik iránt).
A nehezen felismerhet? eset alatt érthet? például annak a férfinak az esete, aki 50 évesen teljesítés kényszerrel küszködött, állandóan hangoztatta jó képességeit, sikereit. Kiderült, hogy gyerekkorában el volt nyomva a családon belül és azóta ezt nem tudta feldolgozni, megbocsátani. Az id? nem oldotta meg problémáját.
Vannak egészen súlyos, megbocsáthatatlannak vélt helyzetek, pl.: haláltáborok túlél?inek megbocsátása a kivégz?tisztek felé, nekünk Trianon (személyes véleményem), és hallottunk egy egészen megrázó példát, ami szorosan egybefogta a megbocsátás témáját:
Volt egy hív? asszony, akinek volt egy szintén hív? és mindig nagyon segít?kész fia. Ez a fiú hazakísérte kollégan?jét a munkahelyükr?l, mert már kés? este volt. Mikor elérték úti céljukat, a n? férje tajtékozva, egy pisztollyal a kezében rohant ki a házból. A férj felrótta feleségnek, hogy biztos az ?t haza kísér? fiú az oka házasságuk minden bajáért. A férj dühében, tajtékozva sokszor bele l?tt a feleségébe, majd pedig a segít?kész, hív? fiúba. A feleség túlélte az esetet, a fiú nem. Az adott helyzetben a fiú édesanyjának meg kellett bocsátania a dühöng? férjnek. (A férjnek pedig rendezett viszonyban kellett volna élnie feleségével.) Kálmán bácsi felesége azt is elmondta, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogy kinek kell segítenünk, s hogyan, mikor. A történetet kés?bb folytattuk.
3., Hogyan lehet megbocsátani?- szólt a harmadik kérdés.
Vannak egyszerűbb esetek, amikor elég megbeszélni a dolgot azzal, akinek szeretnénk megbocsátani. Pl.: félreértések, kételyek.
Léteznek olyan esetek, amikor közös imádság során múlnak el kételyeink valakivel szemben.
Hirtelen kicsattanó összezördüléseket miel?bb tisztázni kell. Pl.: foci meccs. ( Ef 4,26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon)
Az ötven éves férfinek, akinek bizonyítási kényszere volt, sok id? elteltével sikerült felismernie, hogy nem tudott szüleinek megbocsátani azért, hogy ?t elnyomják, és nem figyelnek rá. De meg tudott végül szabadulni ett?l a kényszert?l.
A megbocsátásunkat segítheti az is, ha megpróbálunk együtt érezni az ellenünk vétkez?vel, és felkutatjuk, hogy milyen helyzetben volt az, aki én ellenem vétett. Mi vitte rá, miért tette? Azért lopott meg, mert nagyon szegény volt és kellett neki pénz? Azért, mert a családi helyzete rossz, vagy mert valami rossz dolog történt vele és ezért most gorombáskodik velem?...
Fontos, hogy a megbocsátás min?ségi legyen. Ha már egyszer megbocsátottam, akkor kés?bb ne hánytorgassam fel az ellenem vétkez?nek, amit velem tett, mert ezzel visszasodorhatom a régi állapotába a kapcsolatot, a vétkez? pedig elcsüggedhet, és újra hibát követhet el.
Senki el ne bízza magát, az apró esetek is haraggá, keserűséggé növekedhetnek bennünk, ezért fontos, hogy ezeket a számunkra kicsinek vélt eseteket is imában vigyük az ?r elé.
Nagyon nehéz, megbocsáthatatlannak vélt esetekben az imádság az, ami elindít bennünket a megbocsátás útján. Ilyen nehéz helyzetekben hitünk próbára tétetik. Az ember óhatatlanul szembe kerül Istennel, ha nem tudja fejét meghajtani és elfogadni a kialakult helyzetet. Az asszony, aki elvesztette fiát abban a nehéz helyzetben, Istenhez fordult és nem elfordult T?le. Istennel és imádkozva indult el ebben a nagy lelki harcban és gy?zött. A fia gyilkosát meglátogatta a börtönben és szívb?l tudott az ellene vétkez?ért imádkozni, a gyilkos pedig megtért. Az asszony végül így nyilatkozott:
Csodálatos gyógyulás Istennel megbocsátani. Ha nem bocsátottam volna meg, akkor a bosszúállási vágy, harag és keserűség fölemésztette volna lelkemet, életemet.
Krakker Ági
2006. július 2.
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed