Szolgáló: Bartók László és felesége Barbara
2006. április 30.
Bartók László és felesége Barbara tartotta, akik a Kapernaum csoport oszlopos tagjai. Bizonyságtételük tulajdonképpen az eddigi közös életükr?l, küzdelmeikr?l szólt.
Barbara kezdte azzal, hogy minden embernek vannak tervei, megvan a maga jöv?képe, és különösen a lányok szoktak álmodozni. Így volt ez vele is, hamar szeretett volna férjhez menni, és gyerekeket. Ám Isten -így utólag már jobban látszik, hogy mennyire jól tette- minden álmát keresztülhúzta. Kezdve attól, hogy nem ment hamar férjhez, s csak kés?bb találkozott Lacival a gyülekezetben. Miután összeházasodtak, úgy gondolták, hogy ahogy ez "normális" hamar szeretnének majd gyereket vállalni, de eltelt 1, 2, 3 aztán 5 év, és nem születtek meg a gyermekek. A helyzet emberileg nagyon nyomasztó volt, mert a családban is a sógorn?éknél 4 csemete volt, barátoknál is már akadt egy-kett?, és érkeztek a megszólások, hogy miért nem vállalnak gyermekeket.
Ezeket az id?ket persze nem töltötték tétlenül. Rengeteget imádkoztak gyermekáldásért (Barbara itt megjegyezte, hogy végülis Sárának is csak 80 éves korában született gyereke, így ? még egyáltalán "nem állt rosszul", de azért némileg aggasztotta, hogy nem és nem kapnak áldást). Elannyira, hogy bele is nyugodott, hogy úgy látszik Istennek ez vmiért így kedves, hogy ne legyen gyermekük.
Persze, amit lehetett, körüljártak, próbáltak kijárni annak az útját, hogy hogyan lehet örökbe fogadni gyermeket. (Barbara mondta, hogy ? mindig úgy volt ezzel, hogy szívesen fogadott volna örökbe afrikai, vagy más, nagyon rossz anyagi helyzetb?l származó kisgyereket, hogyha lehet, legalább a nyomortól egy lelket meg lehessen így menteni. De hamar kiderült, hogy Magyarországon ez sajnos még nem lehetséges.)
Amikor ehhez az örökbefogadási procedúrához hozzáláttak, el kellett menjenek tanfolyamra is, ahol az örökbefogadó szül?ket okították. Ezután nem sokkal kaptak egy levelet, hogy ?k az 5224-ek a sorban, akik gyermeket szeretnének. (Ez a levél éppen olyan volt, mint, amikor régen vki autóra várt, és kézbesítették, hogy hanyadik a sorban...) Csakhogy itt nem olyan egyszerű a dolog... nem minden gyereket lehet egyszerűen nevel?szül?khöz adni...
Miután ezt a levelet kézhez vették, jól elrakták, és belenyugodtak, hogy ebb?l nem lesz egyhamar semmi sem.
Aztán jó id? elteltével telefonáltak, hogy most meg lehetne nézni egy kisgyerek papírjait, és az alapján eldönthetik, hogy akarják-e látni vagy sem. Ha igen, és bemennek a csecsem?otthonban, ott eldönthetik, hogy kell-e a gyermek vagy sem. (A folyamat a következ?: A csecsem?otthonba bemegy az ember, megmutatják a szoba ajtajából, hogy a kupac gyerek közül melyikr?l is lenne szó ?tehát nem arról van szó, hogy a szül?k a kupacból egyet választanak!-. Akkor kap 1-2-3 nap gondolkodási id?t a házaspár, hogy kérik-e a gyereket vagy sem. A tanfolyamon azt okítják, hogy itt érvényes a "szerelem els? látásra" elv, ha azonnal megdobban az ember szíve, hogy "jaj, de cukiiiiiiiii", akkor vigye is el a gyereket, nem lesz baj, de ha nem.......... Ezután a gyereket lehet látogatni, lehet vele ismerkedni, és a család magához veheti 3 hónapra, amib?l még mindig következmények nélkül visszaléphetnek, ha "mégse kérnék" a gyereket. Ha azonban mégis szeretnék örökbe fogadni, és magukhoz veszik, akkor is a következ? 1-2 hónapban még mindig ki lehet lépni az örökbefogadásból.)
Nos, most ez a házaspár is ott állt a csecsem?otthon szobájának ajtajában, ahol a nagy kupac gyerek volt a teremben, s ahogy meglátták a gondozón?t, mind odarohantak. Mind? Egyet kivéve, aki durcásan, mogorva tekintettel maradt a szoba közepén állva. Barbara mondta, hogy belehasított az érzés: "Uram, csak azt a gyereket neeee". S hát éppen az lenne az a kisfiú, akit elvihetnének.
Mivel éppen húsvét el?tt volt, több nap gondolkodási id?t kaptak, csak az ünnepek után kellett válaszolniuk.
Hazamentek, és az asszony elmondása szerint leborult Isten elé, mert Isten adott gyereket, de ? úgy érzete, hogy neki éppen az semmiképpen nem kell. Számára az egész húsvét az áldozatról szólt, amin keresztül Isten azt üzente, hogy "fogadd el amit én készítettem".
Ezzel kapcsolatos igék, amiket kapott:
Fil. 4;6 Imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten el?tt... (kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Lehet-e Istennek azt mondani, hogy nem tetszik az a gyerek, akit ? akar adni? Lehet-e Isten ajándékot kritizálni? Igen! De mindezt neki kell elmondani, mert csak Ő tud segíteni.)
El kellett hinnie Barbaráéknak, hogy minden, ami történik, az beleillik Isten tervébe: "...ne nyugtalankodjék a Ti szívetek és ne féljen..."
A következ?ket olvasta vhol azokban a napokban: "a lélek olyan kell legyen, mint egy nyitott kéz, amibe az ?r ajándékot tud adni... (kés?bb:) ...mert a lemondás felszabadít...
Mindezek után az ünnepeken túl visszamentek az otthonba, és az ajtóban állva egy egészen más gyermeket láttak... Ajándékot, áldást kaptak. Akkor másfél éves volt, ma három és fél. A Mátyás nevet adták neki leginkább a jelentése miatt: Isten ajándéka.
Amikor hazavitték, nem tapasztalták azokat a rémségeket, amikkel ijesztgették ?ket a tanfolyamon: Mátyás amikor hazavitték körbenézett, és aztán a neki szánt szobára kijelentette: "én kicsi szobám". Se nem sírt, evett rendesen, semmi gond nem volt vele, ami állítólag ritkaságszámba megy. A maga nyelvén a kezdetekt?l fogva tanították neki, hogy ? örökbefogadott gyerek. (Ma már akár 14 évesen is elkezdhet utánakeresni egy ilyen gyerek a szül?anyjának, de csak ?, a nevel?szül?k nem.)
Barbaráék elmondták, hogy mennyire csodálatos
látni, hogy egy ilyen gyermekben mennyire ott van Isten. Mátyás is mindig úgy
beszél az ?r Jézusról, mint az egyik barátjáról. (Egyszer azt mondta, amikor
lefektették, hogy
-Jó éjszakát! -mire Barbara megkérdezte:
-Ezt most nekem mondtad?
-Nem. Az ?r Jézusnak. Mert ? is megy aludni, nem?
Vagy neki nincs ágya?)
Amint a papírügyeket intézték megsúgták nekik, hogy Mátyásnak testvére született. Remélték, hogy akkor azt a gyermeket hamar megkaphatják, hogy annak a kicsinek ne kelljen másfél évet várni, mire családba kerül. De azután nagy hallgatás következett, és jó id? eltelt, mire Samu is megérkezhetett a családba. (Samut azért nevezték el így, mert a név jelentése: Isten meghallgatta imámat.)
Ennél a kisfiúnál úgy történt, ahogy az meg volt írva: meglátták az otthonban, és " jaj, de éééééééédes!" De aztán a f?orvos szobájába mentek, hogy a papírokat átnézzék, és mint gyógypedagógusnak, Barbara szeme megakadt a következ?kön:
a 2. és 3. pont miatt ennek a gyereknek kés?bb mentális problémái lehetnek, ami most nem látszik még.
Teljes volt a kétségbeesés, mert Barbara azt mondta, hogy ? nem tudna otthon is halmozottan sérült gyerekkel foglalkozni. Visszacsengtek a szavai, amiket ? mondott másoknak, és amiket hallott, de ezzel együtt sem tudta elfogadni a helyzetet. Isten elé kellett tennie újra a helyzetet.
A következ? igéket kapták:
Ma sem lehet még tudni, hogy Samunak van-e valami betegsége, eddig nem derült még ki, hiszem most még csak két éves. (Az aggodalomnak, hogy ? tényleg halmozottan is sérült lehet az is volt az oka, hogy nincs olyan iskola ma Magyarországon, ahova majd jó szívvel be lehetne íratni. De erre is készített Isten megoldást, azaz a saját sorsukon túl másokra is gondot visel Isten, mert a református óvodában -ahova a gyerekek járnak- elkezdték pedzegetni, hogy létrehoznának majd iskolát is. Ekkor beszélt Barbara a lelkésszel, hogyha lesz ebb?l valamikor majd iskola, akkor legyen abban sérült gyerekek számára is egy-két osztály. Ez ma Magyarországon egyedüli kezdeményezés lenne az egyházi iskolák terén...)
Mátyást egyébként nagyon megviselte, hogy testvére lett. Így utólag már látják a szül?k, hogy Mátyás miatt nem lehetett hamarabb hazahozni Samut.
Egyébként a két gyerek ég és föld: Mátyás kis tudós, okos, míg Samu égedelem rossz gyerek. De mindkett? igazi, nagy ajándék a szüleiknek.
Minden területre igaz, hogy bölcsességet kell kérni Istent?l (nemcsak a neveléshez), mert magától úgysem tudja jól csinálni az ember.
Az is kitűnt ebb?l a bizonyságtételb?l, hogy Isten teljesen máshogy gondolkodik, mint mi. Nála nincsenek sablonok.
Vincze Timi
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed