Sámuel ifi

Ifikrónika

Isten ismeret - Ki a mi Urunk?

Szolgáló: Mónus Orsi

2006. február 5.

A mai ifin arról lesz szó, hogy ki a mi Urunk.

Miel?tt rátérnénk az alkalomra, egy hétköznapi példát vegyünk el?!

(Beteszek a körbe egy széket!) Tegye fel a kezét, aki rá merne ülni?

Miért mersz ráülni? Múlt héten ezek közül valamelyik széken ültél? Akkor összetört alattad? Miel?tt ráültetek volna a széketekre felmerült bennetek, hogy az össze is törhetne alattatok?

Most olyan széken ültök, amir?l meg vagytok gy?z?dve, hogy nem valószínű, hogy össze fog törni alattatok. Elhiszitek, hogy a szék megtart titeket, mert a székr?l vannak ismereteitek, tapasztalataitok.

Térjünk át, hogy Isten ismeretével hogy állunk?

Szerintetek a hithez szükséges az ismeret? Ha igen, miért? Ha nem, miért?

Miért fontos, hogy Istent megismerjük?

El?ször is nehéz olyan valakiben hinni, akit csak kevéssé ismersz.

Barátod, barátn?d jellemvonásainak ismerete alapján döntöd el, hogy bízol benne vagy nem. A szék tulajdonságai alapján döntöd el, hogy ráülsz vagy sem.

Vagyis a hit és az ismeret szorosan összetartozik!

Nagy probléma, hogy csak keveset tudunk Istenünk jellemvonásairól, még azokról is, amelyek mindennapi életünkre érvényesek. Istent meg kell ismernünk, hogy következetesen egyedül rá tudjunk támaszkodni. Ahhoz, hogy megismerjük, tudnunk kell, hogy milyen Ő. Annak a csodálatos igazságnak a felfedezése, hogy milyen is Isten, arra bátorít minket, hogy hitünket belé vessük.

A hit egy döntés, amellyel valakire vagy valamire rábízom magam, támaszkodom rá vagy függ?k t?le.

Isten azt akarja, hogy minél jobban bízzál benne, és reá hagyatkozz.

Istennek az a szándéka, hogy megismerjük Őt, mert személyes, bens?séges kapcsolatra teremtett minket saját magával. Bármilyen kapcsolat létrejöttéhez az szükséges, hogy a résztvev?k valamennyire ismerjék egymást. Minél bens?ségesebb az ismeret, a kapcsolat annál személyesebbé válik. Erre jó példa barátunkkal/barátn?kkel való kapcsolatunk, de ugyan így igaz Jézusra is.

Ha valakit meg akarok ismerni, szívesen töltöm vele az id?t, minden érdekel, amit ? érdekli, minden bánt, amit ?t bántja.

Egy tál étel lehet, hogy ínycsiklandónak tűnik, a szakács is jó szívvel kínálja, mégis csak akkor tudjuk meg, hogy milyen, amikor megkóstoljuk. A másik embert is csak akkor ismerjük meg igazán, ha barátságát megízleltük, ha egymás el?tt szívünket megnyitjuk, és jóban-rosszban megízleljük egymást. Ahogy a barátok megismerik egymást, úgy lehet Istent megismerni.

Ha megkérdezi egyik ismer?söd, barátod, hogy milyen a te Istened?

Mit tudsz róla mondani?

Istennek milyen tulajdonságai vannak? ?s azok a ti életetekben miben nyilvánult meg?

(pár konkrét esetet megosztottunk egymással)

Most csak pár tulajdonságot soroltunk fel, házi feladat, hogy kb. 30-t találjatok! :-)

Isten azt szeretné, ha növekedne a róla szóló ismeretünk. Azért, hogy már a földön szoros kapcsolatba kerüljünk vele, amelynek egyszer az örök élet lesz a folytatása.

Fontos, hogy Isten nem jellemvonások névsora, hanem ? személy. Barátunkra vagy barátn?nkre sem úgy nézünk, mint türelem, kedvesség, szeretet, hanem mint egy személyre. Ha megkérdezik, hogy milyen a barátod vagy barátn?d, akkor fel lehet sorolni a tulajdonságait. A jellemvonások csak támpontot adnak a meghatározáshoz, hogy milyen is ?.

(Lehetetlen Istenr?l egy mindent átfogó meghatározást adni, mert ? felfoghatatlan.)

Isten mit tud rólunk?

Isten ismer téged életed legkisebb részletéig. Tudja hányas a lábméreted. Hogy iszod reggel a teádat. Mi a kedvenc ételed és azt ki tudja a legjobban elkészíteni.

Ismeri a szívedet, gondolataidat, és érzéseidet. Tudja, hogy most mire gondolsz. Milyen szívvel jöttél le ifire. Tudja mi foglalkoztat téged ebben a pillanatban. Ismeri nehézségeidet, fájdalmaidat, amik néha letörnek téged. Tudja örömeidet, sikereidet, amikor boldog vagy. Tudja, hogyan tudna neked segíteni.

Soha egy pillanatra nem feledkezik meg rólad. Minden szükségleteidr?l gondoskodik.

Szüntelenül vigyáz rád, mert mindig a javadat akarja, ez vigasztalás és bátorítás számunkra, er?t ad.

Ő tudja, hogy milyen kincseid és tálentumaid vannak, azzal is tisztába van, hogy mik a gyengeségeid. Mert mindennel Ő ruházott fel. Ő tud olyan dolgokat is, amiket te nem tudsz magadról. Zsolt. 139.

Isten látja bűnömet, gyöngeségemet, vakságomat, sokszor ostobaságomat, és ezt velem kegyelmével ezeket meg is osztja. Nem éri meglepetés rólam. Nem csalódik bennem úgy, ahogyan én magam oly sokszor csalódom magamban. Több romlottságot lát bennem, mint én magam. De nem hagy ebben, mert avval is tisztába van, hogy ezeket nem tudom jóvátenni, vagy meg nem történté tenni. Ezért küldte el Fiát érettünk. Ő hajolt le hozzánk, ? szabadít meg minket. Ezt a kegyelmet el kell fogadnunk!

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Jn. 17,3

Isten mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, Fiát halálra adta értem, hogy ez lehet?vé váljék.

Jézus életével nyilatkoztatja ki Istent. Aki engem lát, látja az Atyát. Jn. 14, 9

Bűneink elválasztanak Istent?l, Jézus pontosan a halálával ezt a falat lerombolta, hogy ne legyen akadály köztem és Isten között.

Mi er?feszítéseinkkel nem tudunk hozzá jutni, benne bízni, ráhagyatkozni, megismerni csak Jézus által.

Isten valósággal megnyitja a szívét el?ttünk, szövetséges társává fogad minket.

Nem mi barátkozunk össze Istennel, Ő fogad minket barátjává, amikor megismerteti velünk szeretetét, önmagát.

Isten nem akarja, hogy becsapjanak minket. ?ppen ezért kijelentette magát Jézus Krisztuson keresztül.

Ha tudjuk ki ?, akkor a hangulatunk, érzéseink sem téveszthetnek meg.

Tapasztaltátok, hogy hamis Isten képetek van? Hogyan? Mib?l jöttetek rá?

Teológián egy óraadó tanár tartotta nekünk az ószövetség kortörténetet. Az a tanár az ószövetséget olvasta, de mint bármilyen forrást. Rengeteg dolgot megkérd?jelezett a Bibliában és egyben Isten mindhatóságát, hatalmát. Az órák után az ószöv.-t mindig fenntartással olvastam, és azt éreztem, hogy egyre inkább távolodok el Istent?l, mert tévesek voltak róla az elképzeléseim.

Egyik barátn?m nem régen elhívott beszélgetni. Azt mondta, hogy Istenbe vetett bizalma megingott. ?gy érezte, hogy elhagyta ?t az Isten. Istenr?l beszűkült a látása.

Azon a délutánon a beszélgetés után el?vettük a Bibliát és az aznapi igét elolvastuk közösen.

3 kérdés témakört beszéltünk meg:

  • Ki az Isten? Ki számomra Jézus Krisztus? Mit tudok róla? Mit cselekedet?
  • Mit tudhatok meg magamról és ismer?seimr?l?
  • Mit kell tennem?

Az igeszakasz minden versére feltettük ezeket a kérdéseket. Már többször hallottam ezt, hogy így jó olvasni a Bibliát, de el?tte soha nem gyakoroltam. Amire közösen ekkor rájöttünk, azt imádságban, dics?ítésben el is mondtuk.

Ekkor vált még az is nyilvánvalóvá, hogy az imádság tükör számomra, hogy milyennek látom Jézust, kinek tartom Őt.

Van valakinek még hozzáfűzni valója?

?pp a tegnapi az evangélikus útmutatóban volt és mai istentiszteletnek ez volt az alap igéje: Józsúé után más nemzedék támadt, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt. Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az ?r. Bír. 2, 10.- 11.a

Mónus Orsi

Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed

Sámuel-ifi ©2005-2012.