Szolgáló: Horváth Zoli
2005. október 23.
Horváth Zoli tartotta az ifit, amin összefoglalva arról beszélt, hogy életében Isten gondviselése és megtartó keze hogyan volt jelen az elmúlt három évben a mindennapokban.
Zoli vallásos családban n?tt fel '92-'93-ig, ekkor tértek meg szülei. Korábban hittanórákra járt, majd '98-ban konfirmált. Zoli számára a megtérés egy folyamat volt, melynek lezárulását 2002-re tehetjük.
Zoli mondanivalójának központi kérdése az volt, hogy meglátjuk-e azt, hogy Istennek vannak céljai életünk történéseivel. /Nem valami extra dolgokra kell gondolni/
Róm 9,20 : Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre"?
Meg kell aláznunk magunkat, nem perlekedni hanem elfogadni.
Zoli 2002-ben kezdte az egyetemet; minden új volt a számára, nem tudta mire lehet számítani ott. Hirtelen betegség nehezítette az egyetemkezdést: a hallásával voltak gondok, bár korábban nem voltak ilyen problémái. Középfül gyulladást állapítottak meg nála, ami nem gyógyult az id? múlásával. Kés?bb ismeretlen vírusra gyanakodtak az orvosok, röntgenezést és esetleges műtétet helyeztek kilátásba; valamint esélyét látták, hogy már soha nem fog száz százalékosan hallani. Ekkor úgy érezte Zoli, hogy -ebben a szorult helyzetében amit az egyetemkezdés és ez a nehézség jelent neki- senki sem segíthet rajta csak Isten.
Ezután egy antibiotikumos kezelés után teljes gyógyulást kapott...
Az ekkoriban fontos Igék számára:
Pld 16,3 :Bízd az ?rra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.
Jel 2,10: Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (hű!)
Zoli az életének ebben a szakaszában három fontos dolgot tanult meg: nincs er? feletti próba (el tudta viselni a nehézségeket); porszemek vagyunk (saját egészségünket nem tudjuk befolyásolni); Isten mindenható.
De ekkor még nem mindent tanított meg neki Isten.
Az egyetemen lehet?sége volt Zolinak, hogy az ötödik félévben Németországban tanulhat, ehhez azonban jobb átlagot kell elérni, mint amit akkoriban produkált. Mégis látott lehet?séget arra, hogy teljesítse a kritériumokat. Ekkor teljesen Isten kezébe rakta ezt a kérdést. Mikor a harmadik félévben nagyon jó átlagot ért el akkor egyértelművé vált számára, hogy kint van a helye Németországban.
Az egyik vizsgaid?szakából mondott el Zoli egy példát arra, hogy hogyan is alakult ez a bizonyos jó átlag: a matek szigorlat. Nagyon jó volt matekból és érezte a vizsga el?tt, hogy ha rossz napja lenne, akkor is legalább négyest kell kapjon. De a vizsga nagyon rosszul sikerült, ezt rögtön utána érezte. Ekkor azt érezte, hogy ez nem igazság, ? rengeteget készült és mindent megtett a sikerért. Most akkor szórakozik vele Isten?
Az eredményhirdetésnél közölték vele, hogy az övé lett a legjobb az évfolyamból, a többiek érdemjegyét az övéhez viszonyították, így kapott ötöst.
Ekkor nagyon elszégyellte magát Isten el?tt. Megértette, hogy Isten tényleg mindenható és ezt nem vette figyelembe. Azóta mindent lehetségesnek lát Istennél; nála speciálisan ez egy vizsgán keresztül lett nyilvánvalóvá.
Ekkor tehát nagyon jó átlagot ért el, így biztos volt benne, hogy Isten akarata, hogy Németországba tanuljon egy fél évet. Ez egy nagyon nyugodt, békés id?szak volt, csak jó dolgot kapott, Isten készített el mindent számára. Sok jó élményben volt része, gyülekezetbe és ifibe járhatott, gazdag csendességei voltak, barátokra lelt, akikkel konfliktusok nélkül azóta is nagyon jó kapcsolatban van. Ebb?l az id?szakból három Igét emelt ki:
2Sám7,29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed el?tt legyen, mert te ígérted ezt Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!
Zsolt 34,9: ?rezzétek, és lássátok, hogy jó az ?r! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Zsolt 36,6: Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. (hálaadás, Isten dics?ítése)
Ezután újra itthon folytatta az egyetemet és egy nehéz id?szak kezd?dött. ?jra a magyar rendszerre ráállni és a német vizsgaid?szak után pihenés nélkül belevágni az itthoni félévbe két hetes késéssel... Ekkor nagyon fáradt volt, emberileg nagyon egyedül érezte magát, nem ismert senkit a szakirányon, valahogy utól kellett érje magát. Ebb?l az id?szakból a következ? Igéket emelte ki:
Zsolt107,13: De az ?rhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította ?ket szorult helyzetükb?l.
Zsolt 109,21: De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
Az ezt követ? vizsgaid?szakban Isten nagyon jó jegyeket adott Zolinak, holott ezt saját bevallása szerint nem érdemelte meg, hiszen nem tett érte eleget. Nagyon sokat küszködött és azt várta, hogy mikor fogja föladni és kipukkanni. De nem ez jött.
Nyáron Kárpátalján szolgált gyerekek között, és ez tette fel a pontot az I-re: fel tudja ?t használni Isten! Ez nagy meger?sítés volt számára.
Zoli a németországi nagyon jó és az azt követ? újra itthoni nagyon nehéz id?szak után várta, hogy most ezután melyik lesz? Egy harmadik dolog lett: percr?l percre változik a jó és a rossz. /Pl: Egyik barátja megkérte nemrég Zolit, hogy dolgozzanak együtt egy TDK dolgozaton. Az emberi csalódásai után nagy öröm az, hogy van még olyan, aki számít rá./
Ez elbizonytalanítja, egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlítható. Embert próbáló id?szak, de Isten ki fogja hozni és meg fogja er?síteni ezáltal!
Sz. Gábor
2005. október 23.
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed