Szolgáló: Greizer Miklós
2005. június 26.
Sziasztok!
Vasárnap Greizer Miklós tartotta az ifit, aki korábban a Jonathán-ifi, most meg már a Férfi-kör tagja. Az ifi els? részében beszélt az életér?l, hitér?l röviden, majd egy igehelyet kerestünk meg, és arról beszélgettünk.
Még a legelején két programpont volt:
Egy percet kapott mindenki egy kérdésre: mi volt az (egyik) legnagyobb
esemény az életedben? (élmény, fordulat)
?t percünk volt ez után arra, hogy ezt a mellettünk ül?vel átbeszéljük.
Miki kb. 20 éve jár ide a gyülekezetbe. El?ször gyerekórára, majd konfirmációi-el?készít?re. A konfirmáció után részt vett az ifiken, és a nyári ifitáborokban, akkoriban is több kevesebb rendszerességgel olvassa a Bibliát és imádkozni is szokott. Egy csendeshéten jutott hitre és adta át életét Istennek. De másnap, mikor felébredt egy nagy kérdése volt: honnan lehetek biztos abban, hogy megtértem?? Valaki azt tanácsolta neki, hogy kérdezd meg Istent?l, hogy megtértél-e! Az Bibliában pedig ezt olvasta aznap: "Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres talál; és a zörget?nek megnyittatik." (Mt 7,7- 8). Ezután egyértelművé vált számára, hogy igen, Isten meghallgatott, hozzá tartozom. Ez pedig változást hozott az életében, ez a tudat, hogy most már biztos Istenhez tartozom.
Ezután továbbra is olvassa a Bibliát, jár istentiszteletekre. De úgy érezte, hogy igazából mégsem változott meg az élete, mert nem 100%- ig változott meg.
Nagyk?rösön végezte a Hitoktatói F?iskolát levelez? tagozaton. Ekkor újabb kérdés merült fel: Miért jöttem ebbe az iskolába? Azt válaszolta rá: Mert szeretném jobban megismerni a Bibliát és Istent. De ez a suli nem err?l szól, hanem hogy Jézushoz vezessek másokat. Ekkor sincs nyugta, hogy Istenhez tartozik-e.
Utolsó éves hallgató korában négy hónapot tölt Amerikában, egy lelkész mellett szolgál. Számára nagyon jó volt fiatalok között dolgozni, látni azt, hogy ugyanolyan nehézségeik vannak nekik is mint itthon nekünk, és ugyanúgy szükségük van Jézusra. Azért is volt jó számára külföldön lenni, mert ekkor sokkal nagyobb szüksége volt arra, hogy Istenre hagyatkozzon; hisz nincs ember, akihez fordulhatna. Miki elmondta, hogy korábban két barátn?je volt. Mind a kett? keresztény lány volt. Ezek a kapcsolatok nagyon jók voltak, de végük szakadt. Ekkor jött a kérdés, hogy most hogyan tovább? Sok mindent újraértékelt; a Westminsteri hitvallás els? pontja segített sokat: MI az ember f? célja az életben? Az, hogy dics?ítse Istent, és örökké örvendezzen ebben. "De az én életem nem err?l szól! Mégsem tartozom Krisztushoz?"
Komolyan elgondolkozott ekkor, hogy hogyan is szeretné élni az életet. Mert ha azt mondja: "küldj oda Istenem ahova akarsz, és tegyél azt az életemmel, amit akarsz", akkor rabszolga lesz, egy kötött ember!? Ekkor egy második nagy döntést hozott az életében: "Uram, ez így nem maradhat a langymeleg állapotban. Teljes szívemb?l akarlak követni!" Mikor ezt kimondta félt attól, hogy ez a döntés is csak egy lesz a sok között, és ugyanúgy visszasűlyed. De Miki azt mondta, hogy ez nem így lett. Isten meghallja ezt az imádságot, és azóta adott egy olyan vágyat, amit csak ? tud kielégíteni; és tapasztalja azt, hogy mindenre van ereje Krisztusban.
Egyszer valamilyen közösségi alkalommal valaki megkérdezte egy lelkészt?l: Mit kell mondani, ha dicsérnek az emberek?(látszik, hogy minden rendben van, sikerül ez meg az) Erre azt válaszolta a lelkész: ha ilyen van, mondjuk ezt Istennek: "Hallod Uram, dicsérnek" Tényleg Istené a dics?ség.
Balázs Geri két kérdést tett fel ezekhez: Miki eldöntötte, hogy nem szeretne langymeleg lenni; ezt valami megel?zte, vagy csak elege lett ebb?l? ; és miután azt az imádságot elmondta tudta, hogy most megváltozott ez az állapot?
Miki azt válaszolta, hogy nem el?zte meg semmi konkrét nagy esemény, vagy semmi konkrét kiváltó oka nem volt ennek. Csak egy göngyöleg volt. Nem volt távol Istent?l, de nem is vette komolyan, mégis fontos volt számára. Abban kellett döntenie, hogy Istennel, vagy nélküle (mert ez az állapota nem maradhatott); persze a második variáció semmiképpen sem jó... :)
Második kérdésre azt mondta Miki, hogy tudta: Isten biztos meghallgatta ?t.
Ezután felolvasott egy igét: 2Pt 1,1-10 ; és err?l beszélgettünk: mit mond Péter Istenr?l, és ez hogy vonatkozik ránk?
?dv: Gábor
2005. június 26.
Jogok | Technikai információk | Valid XHTML | Sámuel RSS feed